A hal neve: Wanda (1988) 76% 126★

Oltári röhögőgörcs kapott el láttán.

Most, hogy sokadszorra végigröhögtem ezt a filmet (és most tudatosult bennem, hogy Kline ezért Oscart kapott), felötlött bennem a kérdés, hogy mégis mi ez a cím? Végül is a halnak nem sok szerepe van a történetben, hacsak annyi nem, hogy amikor Otto megeszi, azzal annyira feldühíti Kent, hogy az végül egész más menetet ad a történet végének.
Persze valószínűleg itt is egy szójátékról lehet szó. Az urbandictionary.com öt oldalnyi szleng jelentést hoz a fishre, ezek között ott van, hogy egy személy, akit kedvelsz spoiler, de még inkább passzol ide az egy dögös csaj, akivel kamatyolnál spoiler.
Márpedig itt mind a négy pasi Wandát (nem a halat) akarja, vagyis a címben szereplő hal, akit ki szeretnének fogni, az a lány, Wanda.

Hisztérikus röhögőgörcs, sokszor újrázom.

Vígjátéknak volt írva, de nem igazán volt amin nevetni tudtam volna. A viccesebb jelenetek közé az öregasszonnyal kapcsolatos ármánykodás volt, spoiler és a másik az Archie Leach rezidencián történt spoiler. Na kb a vicces jeleneteknek itt vége is.

Egy jó pont volt benne, hogy a karakterek egyediek voltak, mindegyiknek volt valami nyűgje baja: az egyik dadogott, a másik buta volt (Otto), a másik egy angol úriember, na ennek az angol úriembernek a neje egy prűd boszorkány. Mondhatni a karakterek viszonylag emlékezetesek voltak.

Wandát alakító Jamie Lee Curtis viszi a hátán a filmet igen csak előnyös női bájaival. Mindenféle dekoltázsos, meg comb villantós ruhában díszeleg, meg lényegében elcsábít mindenkit a film során. Jól keveri a kártyákat, de igazából ez sem menti meg a nem túl érdekesre sikerült történetet. Különösebb hiba nincs a filmmel, mint az hogy alapvetően nem vicces, meg nem is izgalmas az alapsztori. Megint egy számomra semleges, se jó se rossz film.

Annak ellenére, hogy a Monty Python társulat oszlopos tagjai szerepelnek ebben a filmben – és a forgatókönyvet is John Cleese írta –, meglehetősen kevés benne az „igazi” Monty Pythonos elborult humor. Annál sokkal emészthetőbb, populárisabb vonal ez, nem kell tőle megijedni.
Persze az alapsztori itt is egy nagy hülyeség, tele van a film valószínűtlen történésekkel, mint azt a vígjátékokban általában megszokhattuk.
Kevin Kline karaktere (Otto) volna elvileg a fő humorforrás szerintem, de engem ő idegesített. A többiek viszont mind tök jók voltak.
Végeredményben tök jól szórakoztam, pedig én elég nehezen veszem rá magam, hogy vígjátékot nézzek, mert általában csak felhúzom magam rajtuk. Ez még nekem is tetszett. Nem nevezném különösebben jó filmnek, de egyszer jópofa volt.

Cleese és Palin számomra már önmagában garancia az igényes, blőd angol humorra. Kline és Curtis remek partnerek ebben a játékban.
Izgalmas és szórakoztató történetet kaptam, vicces és szerethető karaktereket, pörgős, de követhető dinamikát.
Szeretem azokat az alakításokat, ahol a színész egyénisége alapot ad egy karakternek, a szerep szerinti instrukciók pedig árnyalják ezt. Ehhez persze kellenek a tehetséges színészek és a vezetőképes rendezők. Itt megkaptam mindkettőt.

Jópofa, igazi angolsággal bíró heist-komédia, a műfajhoz illő történettel és fordulatokkal, de úgy, hogy közben a poénok is nagyon a helyükön vannak.

Mondjuk az angol humort mindig kétkedve fogadtam és nem is mindig értettem, itt azért nagyjából jól sült el a dolog. A fekete humort is elég szépen kijáratták, azokon a poénokon kifejezetten jókat derültem.
Kline karakterét bírtam benne a legjobban, a bugyuta anglofób szélhámos-karakterét nagyon ráírták, de a többi karakter is egyedi volt a maga nemében, mint sztereotípiák.

Amikor először láttam, emlékszem, szilveszter napja volt, végigröhögtem az egész filmet.

Annak idején a csapból is ez a film folyt, talán emiatt kerültem ilyen sokáig. Amennyire oda volt mindenki érte, annyira nem egy nagy durranás. Jó, jó, szórakoztató, még nevettem is. De igazából semmi extra. Az alap jó volt, a karakterek is, amit a színészek nagyon jól hoztak. De picit lehetett volna benne több vérbeli angol humorú katyvasz. Egynek azért jó volt.