Hadak útján (2011) 75% 92★

Csodaszép film volt ez a barátságról, a szeretetről, de legfőképpen a kitartásról. Már epekedve várom azt a pillanatot az életemben, amikor számomra is olyan fontossá válik valami, mint amilyen Albert számára volt Joey. Gyönyörűen ábrázolták benne a kötődést lovas és lova között. Ez a film határozottan bebizonyította azt, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek örökké tartanak, és van amiről soha sem szabad lemondani.
Rengeteg magával ragadó jelenet volt a filmben, a kedvencem az volt, amikor az angol és a német katona együtt segítettek kiszabadulni a lónak.
Én személy szerint a lány jelenlétét kissé feleslegesnek éreztem, hiszen semmi pluszt nem adott a történetnek, de ez legyen a legnagyobb problémám.
Kicsit hosszú film, de megéri rászánni az időt!

„…egy Albert nevű fiú és Joey névre hallgató lovának elsöprő erejű története."
A film felétől a szemem könnyes azóta. Az emberek borzalmasan bántak a lovakkal, ahogy Joey-val is.
Nem tudok mit mondani, hatalmas erejű történet. Próbálok normálisan értékelni, de nem megy.

Ez meg miért volt két és fél órás? Iszonyú lassú film… kezdve a ló születésétől (áh, muszáj, hogy egy lovas filmben mindig mutassák, ahogy megszületik a ló? Miért? Ilyen alapon akárhány film van, mindig mutassák ahogy megszületik a főhős! Bleh…) Aztán fél óra azzal telik el, hogy a ló gazdája betöri a pacit. Aranyos meg minden, de konkrétan semmi sem történik csak huhogás meg random vágtázás. Aztán jön a háború, ide-oda lökődik szerencsétlen paripa, hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok történnek vele és már komolyan azt várom, mikor kezd el emberi hangon beszélni, mert úgy viselkedik, mint egy kétlábú… imádom az állatokat (többre tartom őket, mint jó néhány fajtatársamat), de azért embert ne faragunk belőlük. Ez így nagyon meseszerű volt, ezért a gigászi érzelmi megrázkódtatások is elkerültek.
Apropó, a németek miért nem németül beszéltek?
Maradok a The Lighthorsmennél, ott legalább a szerepek nem csúsztak el.

Hacsak nem vagy kíváncsi egy ló és egy ember szerelmére, ne nézd meg a filmet. Igen, tudom, hogy Benedict és Tom közösen szerepel benne, de akkor se nézd meg, nem éri meg. Az egész csak 15 perc a 2 és fél órából, az túl sok szenvedés. És egyébként is, az ő jeleneteik fent van youtube-on.

Hiába Spielberg, hiába háborús film, túl hosszúra nyújtották. Legalább háromszor kezdtem bele, mire végigértem rajta.

Történet egy különös lóról, egy különös ember-ló kapcsolatról. Elgondolkodtat arról mekkora szerepe is volt a lovaknak a háborúban. Szegény szerencsétlenek világ életükben az emberek akaratának áldozatai és eszközei voltak.
Kicsit giccsesnek éreztem imitt-amott, de ettől eltekintve csak egy két-könnycsepp legördült az arcomon, ami nálam már a siker jele.

Fenntartásokkal álltam neki, mert nem vagyok egy nagy ló rajongó, bár nincs velük bajom (kivéve a komplexusos pónikkal). De nem tudtam, hogy 2 és fél órán át fenntudja-e tartani a figyelmemet egy lovas történet, meg hogy mennyire lesz szirupos. Kellemes csalódás a film. Pont annyira volt érzelmes, amennyire kellett. Nem volt túláradóan csöpögős, de ennyire azért szükség volt. Szerintem kitűnő rendezés, remek képekkel és ötletekkel. Alapvetően nem a stílusom az ilyen filmek, de ez egy erős film.

Valahogy atyám rájött, miben mesterkedek (igaz, csak akkor, amikor már kikölcsönöztettem vele a filmet), mégpedig hogy javarészt Tom Hiddleston apropóján nézem újra spoiler
Két dologhoz jött meg a kedvem: 1. elolvasni magát a könyvet (azt hiszem meg is van nekem angolul) 2.valamikor valahol megnézni a színpadi változatot.
A filmet kis híján még meg is könnyeztem. Ilyen sem történik sokszor…