Hadak útján (2011) 75% 98★

Csodaszép film volt ez a barátságról, a szeretetről, de legfőképpen a kitartásról. Már epekedve várom azt a pillanatot az életemben, amikor számomra is olyan fontossá válik valami, mint amilyen Albert számára volt Joey. Gyönyörűen ábrázolták benne a kötődést lovas és lova között. Ez a film határozottan bebizonyította azt, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek örökké tartanak, és van amiről soha sem szabad lemondani.
Rengeteg magával ragadó jelenet volt a filmben, a kedvencem az volt, amikor az angol és a német katona együtt segítettek kiszabadulni a lónak.
Én személy szerint a lány jelenlétét kissé feleslegesnek éreztem, hiszen semmi pluszt nem adott a történetnek, de ez legyen a legnagyobb problémám.
Kicsit hosszú film, de megéri rászánni az időt!

„…egy Albert nevű fiú és Joey névre hallgató lovának elsöprő erejű története."
A film felétől a szemem könnyes azóta. Az emberek borzalmasan bántak a lovakkal, ahogy Joey-val is.
Nem tudok mit mondani, hatalmas erejű történet. Próbálok normálisan értékelni, de nem megy.

Ez meg miért volt két és fél órás? Iszonyú lassú film… kezdve a ló születésétől (áh, muszáj, hogy egy lovas filmben mindig mutassák, ahogy megszületik a ló? Miért? Ilyen alapon akárhány film van, mindig mutassák ahogy megszületik a főhős! Bleh…) Aztán fél óra azzal telik el, hogy a ló gazdája betöri a pacit. Aranyos meg minden, de konkrétan semmi sem történik csak huhogás meg random vágtázás. Aztán jön a háború, ide-oda lökődik szerencsétlen paripa, hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgok történnek vele és már komolyan azt várom, mikor kezd el emberi hangon beszélni, mert úgy viselkedik, mint egy kétlábú… imádom az állatokat (többre tartom őket, mint jó néhány fajtatársamat), de azért embert ne faragunk belőlük. Ez így nagyon meseszerű volt, ezért a gigászi érzelmi megrázkódtatások is elkerültek.
Apropó, a németek miért nem németül beszéltek?
Maradok a The Lighthorsmennél, ott legalább a szerepek nem csúsztak el.

Annyira szép, megható és érzelmekkel teli film. Egy ló és egy ember barátsága, ami mindent kibír. Ugyan több gazdája is lesz a történetben és mindenki szépen bánik a lóval, de ő mégis Albert Narracott-hoz tartozik.

Mint minden háború, az I. Világháború sem volt különb a többinél. Véres volt és kegyetlen. Sok ember halálát és sok ember szenvedését hozta. De mégis, ez a ló sok örömöt adott mindenkinek.

Steven Spielberg nagy rendező, amihez nyúl, siker lesz. Vagyis arannyá válik. Ez a film is hozta a színvonalat, nekem nagyon tetszett. Megkönnyeztem az egész történetet. Közben eszembe jutottak életképek és különböző emberek az életemből, akik rendesek voltak velem és jó emlékeim vannak róluk. Így a könnyek nekik is szóltak! :)

De a lovak csodálatosak, bár én félek egy kicsit tőlük. Sohasem lovagoltam, mert kicsit félelmetes és veszélyes. De nagyon intelligens állatok. És annyira nemes küllemük és egyéniségük van. Csodalények! :)

Nekem eddig Szlovéniában a lipicai lovak jöttek be a legjobban. Ez most egy angol telivér volt, de hatalmas volt az egész sztorija. Így jár a 10 csillag, nincs apelláta.

Nagyon szép történet, érzelmes embereknek ajánlott! :D :) ♥

Hosszú?
…..Igen
Már már meseszerű?
…..Igen
…….és ez baj?
NEM!
Sajnáltam, hogy a kedvenceim (B.Cumberbatch, T.Hiddleston) nem sokat szerepeltek a filmben, pedig T.H. egy kis színt vitt a produkcióba. De a film főszereplője mégiscsak a ló volt. Ahová Joey vetődik, mindenhol a háború borzalmai várnak rá, de mindig van 1-2 jótét lélek (mindkét oldalon) , akiknek fontos egy állat élete is. Ami egy háború közepén elég meglepő, hisz az emberé sem ér túl sokat, azaz semmit. Voltak hatásvadász pillanatok, és hagytam magam levadászni :D :D . Az ágyú vontatását én is megszenvedtem, hogy a szögesdrótról ne is beszéljek, és a nagypapával is együtt könnyeztem spoiler – szóval elő a zsepikkel.

Történet egy különös lóról, egy különös ember-ló kapcsolatról. Elgondolkodtat arról mekkora szerepe is volt a lovaknak a háborúban. Szegény szerencsétlenek világ életükben az emberek akaratának áldozatai és eszközei voltak.
Kicsit giccsesnek éreztem imitt-amott, de ettől eltekintve csak egy két-könnycsepp legördült az arcomon, ami nálam már a siker jele.

Hiába Spielberg, hiába háborús film, túl hosszúra nyújtották. Legalább háromszor kezdtem bele, mire végigértem rajta.

Joey és Albert barátságának hangsúlyozását néha módfelett giccsesnek éreztem, az alaptörténetnek azon részei tetszettek a legjobban, amiben különféle hátterű, nemzetiségű embereket ismertünk meg, akik kapcsolatba kerültek Joey-val. Az ő töredékes, mégis érdekes sztorijai voltak számomra a film igazi csúcspontjai, amik egyaránt szóltak frontvonalak mögötti egyszerű katonákról vagy a hátországban élő kisemberekről. Az is tetszett, hogy a háború kapcsán láthattunk egy csomó katonát, akik mind másként álltak hozzá a harcokhoz. Muszáj megemlítenem a film fényképezését: volt egy-két emlékezetes és gyönyörűen megkomponált jelenet (például amikor a ló keresztülfut a csatamezőn), a vége viszont nagyon olcsónak és csúnyának hatott.
Szép alkotás, ami figyelemreméltó mondanivalót fogalmazott meg a háborúval és annak hatásaival kapcsolatban, felvonultatott egy tisztességes szereplőgárdát, a fő cselekményszálnak vett barátságot azonban szentimentálisan túltolta.

Fenntartásokkal álltam neki, mert nem vagyok egy nagy ló rajongó, bár nincs velük bajom (kivéve a komplexusos pónikkal). De nem tudtam, hogy 2 és fél órán át fenntudja-e tartani a figyelmemet egy lovas történet, meg hogy mennyire lesz szirupos. Kellemes csalódás a film. Pont annyira volt érzelmes, amennyire kellett. Nem volt túláradóan csöpögős, de ennyire azért szükség volt. Szerintem kitűnő rendezés, remek képekkel és ötletekkel. Alapvetően nem a stílusom az ilyen filmek, de ez egy erős film.

Valahogy atyám rájött, miben mesterkedek (igaz, csak akkor, amikor már kikölcsönöztettem vele a filmet), mégpedig hogy javarészt Tom Hiddleston apropóján nézem újra spoiler
Két dologhoz jött meg a kedvem: 1. elolvasni magát a könyvet (azt hiszem meg is van nekem angolul) 2.valamikor valahol megnézni a színpadi változatot.
A filmet kis híján még meg is könnyeztem. Ilyen sem történik sokszor…