A hosszú menetelés (2025) 73% 60★

A hosszú menetelés így nem csupán egy remek adaptáció, de egy remek film is. Üzenetét egy kőbalta finomságával veri belénk, de ezzel nincs is baj most, amikor a fasizmus árnyéka valósággá növi ki magát. Szuper alakításai és tudatos, jól összerakott rendezése nem csupán egy izgalmas, nyomasztó disztópiát kínálnak, hanem egy nem is annyira görbe tükröt arról, hogy hova tartunk, szinte megállíthatatlanul. És arról, hogy erről kik tehetnek. Nyomasztó, egy leheletnyi reménysugárral, de talán pontosan ez kell, hogy észbe kapjunk.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/09/28/a-hosszu-meneteles…

Olvastam a könyvet, de már nem sok minden maradt meg belőle. Emlékszem, elsőéves voltam mesterszakon, és két óra közt kezdtem el, a könyvtár „alagsori részében”, a puffos foteleknél… Furcsa, hogy sokszor leginkább a hangulat marad meg egyes köteteknél, vagy az, hogy hol voltam, mit csináltam, mialatt olvastam őket. Az a részlet, amire legjobban emlékeztem emellett, volt egyben az is, amiről azt reméltem, ki fogják hagyni spoiler
Az se nagyon rémlett, mi lett a vége spoiler.
Összességében egyébként tetszett, jól visszaadta a „tipikus” Stephen King-hangulatot: habár lényegében nem történik sok minden (egy csapat srác sétál), mégis végig feszült tud maradni, már a legelejétől fogva, amikor még kvázi mindenki friss és üde. Persze, a gyengébbek hamar kihullanak, ahogy az lenni szokott, de a többiek ekkor még aránylag könnyedén túllépnek ezen: barátkoznak, marháskodnak, tényleg mint egy rakat tini srác, akik túrázni gyűltek össze – a fegyveresek kb. mintha ott sem lennének. Aztán lassan kezdenek eldurvulni a dolgok, és egyre gyakrabban sülnek el azok a bizonyos fegyverek…
Mindent összevetve, egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy a legtöbb kritika, amit eddig láttam a filmről, oda-vissza dicsérte.
Azok, akik szeretik az író könyveit, vagy éppenséggel ezt a kötetet, mindenképp adjanak neki egy esélyt, de szerintem más sem fog csalódni benne.
Ui: amikor Mark Hamill a film elején begördül a terepjárón, magamban elkezdtem dúdolni a Darth Vader's Theme-et, avagy a The Imperial Marchot :DD

A könyvet még nem olvastam, így ahhoz nem tudom hasonlítani, de izgalmas volt a film. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzott az a vilgágépítés. Sok háttérinformációt nem kaptunk.

Na az a baj, hogy én olvastam a könyvet. Innentől kezdve élvezhetetlen volt a film, mert ez minden volt, csak az nem, amiről a könyv szól. Vagyis, oké, az alap sztorit átvették, de onnantól kezdve minden, de tényleg minden teljesen máshogy volt. És a vége…??? Jézusom, hát mi a szar volt ez??? Miért kellett ezt ennyire megmásítani? Írtak egy totálisan más befejezést a könyvhöz képest. Lehet, hogy nagyon jó lett volna a film, ha nem olvasom a könyvet, de így nagyon-nagy csalódás volt, pedig annyira vártam:( Arról nem beszélve, hogy semmi nem jött át abból, amin a könyvben a szereplők érzelmileg, testileg átmentek. Tényleg sajnálom, a potenciál megvolt.

Egy darabig lekötött, pedig az alaphelyzet ebben a kivitelezésben nem kecsegtet sokkal: emberek sétálnak egyhangú tájakon keresztül. A posztapokaliptikus környezet még annyira sem érdekes, mint egy átlag Walking Dead epizódban. Hiába médiaszenzáció a hosszú menetelés, a külső világ nem nagyon érezteti jelenlétét. Az elnyomók sokszor mintha ott sem lennének. Maradnak érdekességnek a menetelő karakterek, ők a rendező filmjeiből megszokott, diverz young adult csapatból állnak össze.

A szimbolika érthető, a kor ideológiája a munkafétis – ennek egy zavaró megnyilvánulása a nyilvánosságban a rendszeres károgás a Gen Z munkamorálja miatt. Itt egyenesen katonák hajszolják a fiatalokat jobb teljesítmény elérésére, mondván, azért van az összeomlás, mert senki nem dolgozik eleget. A fő erkölcsi dilemmája a filmnek, hogy ezt a helyzetet hogyan viseljük el: koncentráljunk a mindennapi apró örömökre, szépségekre, vagy inkább nézzünk szembe a rendszer csúfságával és lázadjunk fel. Az előbbi nézetet Pete, az utóbbit Ray képviseli. A megoldást a film szerint spoiler

Gyorsan önismétlővé válik. Emberek mennek, beszélgetnek, valaki elfárad, meghal. Mielőtt kiesik a menetből, csinál vagy mond valami nagyon megható dolgot, közben a zene elérzékenyül. Az utolsó pillanatban rendszerint kiderül az illetőről még valami hatalmas titok. A legutolsó ilyen kiderülésnél (amit nagy csavarnak szántak) már csak legyint az ember. Mondjuk, ha a néző elfárasztása volt a cél, hogy átérezzük kicsit a szereplők helyzetét, akkor biztos a siker.

A könyvet (még) nem olvastam, pedig ott figyel a polcon, sőt, emlékszem, hogy mielőtt kiadták volna magyarul (talán először egy 6-8 éve adták ki, jó 40 éves csúszással), mennyire hiányoltam.
Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom megítélni, mennyire jó adaptáció, de az biztos, hogy a kingi stílusjegyek azért felismerhetők a filmen: a karakterábrázolás szuper, egy alapvetően nem túl izgalmas alapszituációt fel tudtak úgy dobni a karakterek (és ez nyilván a színészeket is dicséri), hogy minden percben lekötött, nem csak a feszültség miatt. A véres jelenetek mellett legalább annyi moralizálásra is futotta, és tényleg nem szépített, a legtöbb olyan szituációt megmutatta, ami abból adódhat, hogy napokig nem állhatsz meg, még magadon könnyíteni vagy a cipődet bekötni sem (bár épp a főszereplők esetében érdekes lett volna, hogy x nap után mégis hogy bírják, illetve az én agyam nem veszi be ezt az spoiler maszlagot). Ami a film gyengesége, az is eléggé jellemző Kingre: a hiányos világépítés (utalgatnak mindenféle nagy háborúra, meg látunk flashbacket a rendszerről, de mégis kontextus nélkülinek tűnik az egész Hosszú Menetelés) és a béna befejezés (pedig az állítólag a könyvben nem is úgy van). Én valahogy többet vártam a végére, nagyon valószerűtlen volt spoiler. Kicsit éhezőkviadalásnak tűnt, amin nem csodálkozom, mert Suzanne Collins azért kölcsönvett innen-onnan, talán ebből is, de a hiányos világfelépítés miatt egyszerűen nem ütött a vége semennyit spoiler.
Egynek jó volt, nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem lesz ott a kiemelkedő film- (és mozi-)élményeim között.

„JPréfère les lundis matin.”