Már alapból van abban nem kevés szimbolika, hogy a múlt újraértelmezéséért egy nő harcol, aki síró gyerekekkel a karjában megy egyetemre vagy tart sajtótájékoztatót. A film folyton vált a fekete-fehér és a színes ábrázolás között, olykor pedig színházra veszi a figurát, attól függően, hogy mit akar mondani. Tényleg vígjátékként indul, de aztán spoiler
Példaértékűen van bemutatva a kollektív emlékezet (mi osztán nemvótunknácik) és a történelem összecsapása, a főszereplő pedig remek alakítást nyújt.