Olyan páratlanul finom és érzékeny lelkű ez a film.
Érdekes lénián mozog a film, valahogy nem tudom teljesen elítélni Hannát, pedig sok rosszat hallottam róla a filmben, de itt mégis túl emberi. Talán az, hogy nem próbálta magát menteni, a tartásához ragaszkodott, a gondolataiban és az emlékeiben, majd később a megbánásban elmerült, ezzel valahogy előttem tisztára mosta magát. Michaelt sajnáltam nagyon, mert neki az egészé életére kihatott és meghatározóelemmé sűrűsödött a Hannával való kapcsolata.
Nagyon kellemes a zenei világa. Így a végén olyan érzésem van, mintha valaki a félhomályban finoman a nyakamba fújna. Borzongok, de mégis jól eső érzés.