Ez a film elképesztően bájos és szeretni való. A humora és a történet is olyan „nagyon japán”, vagyis nekünk meglehetősen idegennek hathatnak benne bizonyos jelenetek. De nagyon jókat lehet rajta nevetni, lehet rajta egy kicsit pityeregni is, és közben olyan szép és megkapó és édes és bájos az egész. Imádtam.

A zenéért pedig nem más, mint Joe Hisaishi „a felelős”, aki szvsz. egy zseni. Ennek a filmnek a zenéjét is nagyon nagyon sokat hallgattam. (valójában a filmhez is a zenéje vezetett el)