Egyre jobb színésznővé érik Anne Hathaway, az Ő alakításaira emlékszem vissza leginkább, a filmekből, amikben játszott, az általa keltett érzések maradtak meg legjobban. Pedig szinte eszköztelennek tűnik – egy kedves, bájos, mosolygós lány, nagy barna őzikeszemekkel, akár Audrey Hepburn hasonmás is lehetne, de az Ő alakjai sokkal valóságosabbak, életszerűbbek.(pedig Hepburn-t is szeretem…:) Hathaway, ha a filmekben egyáltalán nem beszélne, akkor is érteném, átérezném a történeteit, csupa érzelem az a lány…:)
És mindez a film végén a másodperc töredéke alatt megszűnik létezni – igazán fájdalmas, még sokadszorra nézve is.