Bírom ezt a filmet. Nagyon régen láttam utoljára, úgyhogy örültem, hogy megint előkerült, így magam is becsatlakoztam. Jó volt nosztalgiázni vele, minden értelemben. Azt meg már el is felejtettem, hogy milyen jó kis zenei betétei vannak. (Pedig hát Cseh Tamás!…)

„Jaj, a Helén / Szeme kékje olyan titokzatos, / Mint Tangernél a tenger / Szívem oly hevesen ver […] Úgy várlak havonta, naponta téged én, / Mert tudom, hogy szerelmes vagy belém!… […] Váltok egy jegyet, és odamegyek / Szemed ha nevet én odaveszek!…”