Az egyik nagy kedvencem lett. Elvarázsolt a zene, a látvány (többször újranéztem a földrengéses részt, annyira lebilincselő volt ahogyan megjelenik ez rajzfilmen).
Miyazaki sok történetének elemi része a japán hiedelemvilág és számunkra talán furcsa szokások. Mégis ebben a filmben éreztem a leginkább az igazi „japánságot”, az életre szóló küzdelmet, még akkor is, ha tudjuk, hogy alkotásaink megsemmisülnek. A téma is zseniális, hiszen mer -nem is akárhogyan – beszélni Japán II. világháborús szerepléséről.
Egyszerűen, tiszta és szép ez a történet.