Hát én ezt bírtam. Nem éreztem azt, hogy unalmas lenne, csak mert történtek a hétköznapok, és értékeltük a bennük lévő apró örömöket. Nem kell mindig a dráma, és jó néha az is, ami ott van nekünk az orrunk előtt… Hálásnak lenni egy mosolyért egy gesztusért és kezet nyújtani ott, ahol ezt senki nem várja.