Az Atypical után tudatosan kerestem valami hasonlót, így találtam erre. Sokkal komolyabb, de ugyanakkor szélsőségesen dramatizál mindent. A szereplőket, a történetet. Valahogy kevésbé tűnt valósnak.(persze, hogy naná, ez egy dramedy, nem dokumentumfilm, dah…) De hatalmas piros pont a ténylegesen autista szereplőgárda miatt, jó volt látni őket. (az Atypicalból is volt szereplő, akinél már ott is feltűnt, hogy mi színészkedés és mi nem.)
Várom a folytatást! És valószínűleg addig újranézem. Mert jó.
(á, nem bőgtem végig, dehogy…)