Soderbergh valamit nagyon elkapott. Már az első rész úgy kezdődik, hogy az akkor kísérletezett császármetszés részleteit látjuk példátlan feszültségű jelenetben, ami egy pillanat alatt bevonz minket a filmbe. Úgy tűnik, egy hullámhosszra került a főszereplővel, pontosan tudta, hova szeretne eljutni, és ebben nagyban egyetértett a színészgárdával is. Legalábbis erősen kézben tartja a történetet, van stílusa, és megvan a megfelelő ritmus, ami miatt nem lankad az érdeklődés.