Félek az indiai filmektől. Sok rosszat láttam, tele értelmetlen éneklésekkel, táncokkal. Hát ez épp az ellenkezője. Ha amerikában készült volna ZS kategória lenne, de így, hogy India. A városi élet bemutatása, a hajsza a munka után, a nagy tömeg buszokon, káosz mind be van mutatva. A történet nem üt nagyot, de az ahogyan játszodják, az apró kis rezdülések az arcokon – az érzelmek a szívemig hatoltak. És az, hogy a zenéjét Max Richter készítette már csak hab a tortán.