Nem először láttam már, de valahogy mindig elfelejtettem jelölni a nézést. Most pótolom.
Nos, emlékszem amikor először néztük a párommal az első pár jelenetnél csak fogtam a fejemet, hogy: Jézusom, mi akar ez lenni?!
Aztán eljött a boszorkányos jelenet és vigyorogni kezdtem mint a tejbetök. Utána pedig már nem tudtam nem röhögni.
Páromnak is pont ilyen humora van, amit néha elég nehezen „értek meg”, de amikor igen, akkor jókat nevetek.
Régen ha azt mondták volna, hogy tetszeni fog egy ilyen agymenés, sőt, hogy még idézgetni is fogok belőle a későbbiekben, akkor tuti kiröhögtem volna azt aki ezt állítja.
De ez a helyzet. Imádom! xD