Általában hidegen hagynak az amerikai polgárháborús történetek, ezt kivéve. Mivel ez az indiánokról szól, az ő kultúrájukat hozza közelebb, ahogyan Dunbar megismeri őket. Az ember ilyenkor szívesen lenne ott és akkor… köztük… legalább egy kicsit.
Mai szemmel már kissé lassú, talán még vontatott is, úgyhogy kell egy hangulat hozzá, hogy leüljön elé az ember. De ha ez megvan, nem is fog tudni felállni.

Nehéz méltatnom a filmet – már megfigyeltem, hogy jó filmekről sokkal nehezebb írni –, egyszerűen minden tekintetben mestermű. Megérdemelt a sok díj és a világhír, de szerintem már a velem egyidősek közül is kevesen látták. (’90-ben, mikor készült, még totyogtam) Jó lenne, ha többen látnánk, mert nem csak gyönyörű, de tanulságos is.