Búcsú a földtől (2024–2024) 63% 9★

A leírás alapján érdekesnek hangzott a sztori, és egy kellemesen pörgős, érdekes sorozat kerekedett ki belőle. Az utolsó 200 naptól vesszük fel a fonalat, amikor már javában zajlanak a káosszal teli kimenekítések, a kiskirályok különféle kavarásai, a hátramaradt emberek pedig csak szeretnék békében leélni az utolsó napokat. A helyi hős, Jin tanárnő ott van mindig az események közepén, és szép lassan rájön arra, hogy sokkal erősebb, mint gondolta volna, és amolyan mosolygós bosszúállóként elintézi a rossz embereket.
Szép sztori, kissé sablonos és teátrális megvalósításban, viszont a karakterábrázolások nagyon jól sikerültek. A fiatal Sung Jae atya, a három muskétás kisgyerek, In-Ah százados, nagyon jó bemutatásai annak, hogy egy ennyire extrém helyzet mit tesz az emberekkel és a körülöttük lévőkkel.
Jin tanárnő önállóan volt menő, de mikor együtt volt a drága párjával, hát, túl cukros volt. A pasas kissé papucs, bár végére rájött, hogy az asszonyka a saját feje után megy és jobb ha összekapja magát, ha együtt akarnak maradni.
Voltak nagyon csúnya dolgok is, látni a városka, az emberek szétesését, ahogy szép lassan a végéhez közeledik az idejük, azt nagyon szépen bemutatták. A hatalmasok menekülnek, az átlagember éljen ahogy tud, a gengszterek megszedik magukat, az áldozataik meg rettegnek.
Az évadzárás az bátor volt, a nézőre bízzák mi lesz még, de minden hibája ellenére, nézném tovább is a sorozatot.

Láttunk már olyan filmeket, ahol közeledik az aszteroida és a Föld napjai meg vannak számlálva. Ez a történet kicsit személyesebb és más módon közelíti meg a témát, ami már önmagában elég volt, hogy érdekesnek találjam. Nem tökéletes, de szerintem kíváncsiságból érdemes megnézni.