A Philip K. Dick regénye alapján készült sci-fi sorozat annak lehetőségét veti fel, hogyan alakult volna Amerika helyzete, ha a második világháborút a németek a japánok oldalán nyerik meg, a szövetségesekkel szemben. Az ország kétpólusúvá vált volna: a nyugati part japán, míg a keleti oldal… [tovább]
Az ember a Fellegvárban (2015–2019) 95★
60' · amerikai, egyesült királysági, kanadai · sci-fi, dráma, sorozat, történelmi, thriller
4 évad · 40 rész
Képek 40
Szereposztás
Gyártó
Amazon Studios
Electric Shepherd Productions
Headline Pictures
Streaming
Amazon Prime
Kedvencelte 25
Várólistára tette 247
Kiemelt értékelések
Meglepően tetszett a sorozat. Nem nézek sok történelmi filmet/sorozatot, de ennek sikerült elnyernie a tetszésemet. Alternatív történelmet sokkal szívesebben néztek, a készítők pedig nagyon szépen oldották meg. Izgalmas, végig fenntartja a feszültséget. A filmek voltak a legérdekesebbek az egészben.
4. évad (2019. 11.17-20.): Ejha, ez volt a legizgalmasabb évad! Nagyon pörgős, nagyon érdekes volt, és sajnos nagyon hamar vége lett. nagyon sok mindent nyitva hagytak (Kido, Childan, párhuzamos világok), de amit kellett azt szépen lezártak. Most mindegyik történetszál érdekelt, a Smith-lányokat nagyon sajnálom, de az ő életük is érdekesen alakult és vajon mi van Alt-Thomassal? Sokkal több lett a kérdésem, mint a válaszom, mert pl. mi fog történni a volt Japán fennhatóságú területtel? Vagy mi lesz náci Amerikával… Nagyon sajnálom, hogy véget ért a sorozat, lenne még ebben bőven fantázia.
3. évad (2018. dec. 30-31.): A Náci Birodalom mindent visz! Nem tudom, hogy kik azok a történészek, akik támogatják a sorozatot, de most láttam meg igazán azt, hogyha a nácik nyertek volna, mivé lett volna a világ. Hihetetlen, és az amit terveznek a Nebenwelttel is. Juliana szála, nem is tudom, szegénykém nem sok mindent tett, csak ide ment-oda ment, majd a végén elutazott… Igazából a Smith család volt ismét az érdekes, mint történet szál, illetve a nácik úgy általában. Hihetetlen, hogy mindezt le lehet írni :) A sorozat továbbra is kiváló, mind a képi világ, mind a történetmesélés, egyszerűen odaszögezi a nézőt a képernyőkhöz. Várom a negyedik évadot, remélem akkor a japánokból is többet kapunk!
2. évad után (2018. márc. 04.): Kicsit sokáig halogattam, mert valahogy nem volt meg a hangulatom hozzá (mennyire lesz elvont stb.). De eljött az ideje és szerncsére nem csalódtam. Sokkal kézzelfoghatóbb lett mint az első évad, igaz, itt már szabadon engedhették az irók a fantáziájukat. Sikerült egy olyan történetet felépíteni, ahol minden szereplő érdekelt (kiemelve a Smith családot és Joe-t és a kereskedelmi minisztert a valós világban), igaz néha elég kiszámítható fordulatok is voltak, szinte mindenkinél. Viszont a minőség egyáltalán nem romlott, sőt, ismét magasra tették a mércét. Berlin látványa egyszerűen csodálatos volt, nem is tudom, de ha tényleg nyertek volna, akkor vajon ennyire grandiózus lett volna-e a város, de itt nagyon szépen mutatott. Szinte mindenkit nyitva hagytak, remélem a harmadik évad is ilyen meglepetésekkel teli lesz majd.
1. évad: Emlékszem, mikor Amazon beharangozta, hogy kész a pilot, már akkor felkeltette a figyelmemet, alternatív töri, hát akkor jöhet :) Igazából nem is tudtam semmit se PKD-ról se a történetről, a sorozat miatt olvastam el a könyvet, ami nem igazán kötött le, valahogy nem találtuk meg egymást. A sorozatot még így is vártam, hátha így jobban „átjön”. A sorozat viszont, hát keményeknek és kitartóaknak való, mert a sztori nagyon lassan épül fel, részről részre jönnek elő a finom apróságok, amik a teljes egészhez szükségesek. A végén jön meg az a bizonyos hűha érzés, ahogy összeállt a kép. Az feltűnt, hogy a könyvhöz képest rengeteget változtattak, de jó változtatások voltak, mert sikerült érdekesebbé tenni a történetet. Egy nagyon érdekes világot mutat be, tényleg nagyon érdekes lenne megvizsgálni, hogy vajon milyen lett volna a világ, ha másképp alakult volna a 2. világháború. Kaptunk egy kis ízelítőt, a fekete kocsi (akár japán, akár náci oldal) mindenkiért eljön. A színészeket is dicséret illeti, jó választás volt kevésbé ismert színészekre bízni a főbb szerepeket (kivétel Rufus Sewell, meg sem lepődtem, hogy náci lett belőle :D illetve DJ Qualls, végre jó volt őt egy nem idióta szerepben is látni), mert a könyvben is „kisemberek” voltak, ide is olyan karakterek kellettek, akiket még nem skatulyáztak be egy-egy nagyobb szerepbe, így a színész választás is jól sikerült.
Kiknek lehet ajánlani? Töriseknek, illetve mindenkinek, aki bírja a lassabb, gondolkodósabb történeteket. Az biztos, hogy akit elkap a sorozat légköre, az nem fog csalódni.
A Szökés helyét is átvette kedvencek terén. Borzalmas a világ, amit feltérképez és azt hiszem nekem pontosan erre a borzalomra van most szükségem. Nem tudok hibákat felróni a harmadik évadnak sem. :) Talán csak azt, hogy miért ilyen kevés részből áll. Próbáltam magam tartani, hogy naponta csak egy részt nézek, de aztán inkább nem áltattam magam és ledaráltam egyben. :D Akkora hatással volt rám a harmadik évad, hogy közvetlenül az utolsó rész befejezése után hasonló rémálmom volt, mint Reichsmarschall John Smithnek. Csak ott én csaptam valakinek a fejét falhoz.
Sok mindent olvastam már az eredeti történetről, így nem is tudtam nagyon hova tenni eddig magamban, olvassam, ne olvassam, aztán jött ez a filmsorozat, amit elkezdtünk nézni és egyszerre csak azt éreztem, hogy ezt most el is kell olvasni, amit a sorozat végéig meg is tettem, így most leginkább egymás fényében látom a történetet teljes egésznek, bár ennyire az eredetitől különböző filmadaptációt már rég láttam (pedig biztosan van még :).
Szóval egy kis összehasonlításként: a film hemzseg a könyvben nem is említett szereplőktől (kezdve pl. a film egyik főszerepét játszó John Smith Obergruppenführertől (akit Rufus Sewell formál meg remekül), a történet gerincét alkotó ellenállás résztvevőitől vagy a japán uralkodó elleni merényletről és a japán Kempeitai nácikhoz hasonló leszámolásairól) és fordulatoktól (a Canon City-beli kiruccanás, merényletterv Hitler ellen, a kulcsfontosságú filmek, amit a könyvben a Lassan vonszolja magát a sáska című legendás és a náci területeken betiltott regény képvisel, spoiler
A film főcímzenéje az Edelweise is remek hangulatteremtő választás volt. https://www.youtube.com/watch…
Kicsit néha rétesszerűen nyúlik, (hát igen, hogy is csináljuk egy 200 oldalas szövegből, 10x 60 perces sorozatot), de összességében kellemes élményt nyújtott!
Szóval együtt igazi a kettő, olvassátok, nézzétek! :)
Hogy is mondjam… Az első másfél évadot imádtam. Feszült hangulatú és újszerű, mindegyik karakter titokzatos és rengeteg meglepetést tartogat. spoiler. Aztán a második évad fele kicsit leült, a harmadik pedig már olyan kínkeservesen ment, hogy több hónapnyi kihagyás után vettem csak rá magam, hogy végre befejezzem. Itt már erősen megkérdőjeleztem, hogy akarom-e látni a negyedik évadot, de végül is jól tettem, hogy arra is sort kerítettem, még ha nem is voltak már benne olyan nagy fordulatok. spoiler Szóval az alapötlete a sorozatnak nagyon tetszik, ezért a könyvre is sort fogok keríteni, a kivitelezés azonban túlságosan el lett nyújtva, mint a rétes tészta… Bevallom, harmadik és a negyedik évadban már sokat pörgettem, mert egyszerűen unatkoztam Kido főfelügyelő és a többi japán diplomata szemszögén… Ha kihagynák belőle a sok felesleges jelenetet, akkor egy igazán ütős sorozatot kaptunk volna, amelyet tutira nem kaszálnak el.
A kedvencem egyébként Frank volt spoiler, de Julianna-t is szerettem, spoiler végre egy erős női főszereplő, aki nagy fejlődésen megy keresztül, de már az elején is szimpatikus volt. A mellékszereplők közül Edért és Thomasért is szurkoltam.
Azt hiszem, minden lényegeset leírtam. A főcím alatt futó Edelweiss dal most már örökre beleégett az agyamba, és bárhol hallom meg, mindig ez a sorozat jut majd eszembe.
A harmadik évad közepén eluntuk, bár addig is nagyon hullámzó élmény volt. Olykor nagyon lekötött és érdekes volt, viszont az akkor is igaz volt, hogy mindenki halál idegesítően szerencsétlenkedett – egyedül Smith-t bírtam mindvégig, és a végefelé már csak miatta néztem tovább. Megszavaztuk, hogy ennyi elég volt belőle. :(
A könyvet évekkel ezelőtt olvastam. Lassan már van 15 éve is. PKD rajongó vagyok vagy inkább PKD-b…. :-) Minden könyvet elolvastam tőle, minden filmes feldolgozást igyekeztem megnézni. A várólistámon a Radio Free Albemuth van, de nagyon. :-)
Szeretem az alternatív történelmi filmeket és regényeket. Az egyik kedvenc témámat dolgozza fel a sorozat. Az első évadot nagyon szerettem, mert valami új dolgot hozott nekem. A második évadban már voltak „üresjáratos” részek, de volt egy-egy meghökkentő jelenet, ami „visszatapasztott a képernyőre”. Jelenleg a harmadik évadnál tartok, amit újból kezdtem mert a Prime-n nézem angolul és sajnos január elején lejárt a trialom, de a héten újra tudtam aktiválni. Csak idő kellene a távmunka mellett. :-)
Kedvenc karakterem a japán kereskedelmi minsizter, Tagomi. Bírom azt a színészt, azzal a nyugodt arckifejezéssel és mint kiderült egy különleges képességgel rendelkező szereplőt alakít a sorozatban.
Úgy vélem, hogy a könyv csak az alaphelyzetet és egy-két szereplő karakterét adta a sorozathoz.
Remélem, hogy a maradék két évadban is leköt. Az első két évadot is láttam már egy-két éve. Meg kellett néznem újra, mert kiment már a sztori a fejemből.
Aki hasonló filmek, sorozatok után érdeklődik, annak tudom ajánlani a jelenleg futó Összeesküvés Amerika ellen című sorozatot, mert egy hasonló korban játszódó alternatív világot fog kiépíteni az a sorozat is.
Népszerű idézetek
Joe Blake: [észreveszi a a hópelyhekként hulló hamut] Ez mi?
Náci rendőrtiszt: Ó, ez a kórház.
Joe Blake: A kórház?
Náci rendőrtiszt: Ja, keddenként elégetik a nyomorékokat, a gyógyíthatatlan betegeket. Az állam terhét.
Mark Sampson: Nem tervezek meghalni, Frank. De nem élhetünk félelemben. A háború végén keleten voltam, Bostonban.
Frank Frink: Ó, jézusom.
Mark Sampson: Igen. Látnod kellett volna, hogy elhidd, Frank. Egyik napról a másikra lincselő csőcselék kezdte gyilkolni a zsidókat, mert egyszerre nem voltunk emberek.
Frank Frink: És mit csináltatok?
Mark Sampson: Hát, azok, akik egy darabban jöttünk el, elástuk a szolgálati fegyverünket, amit előtte jól megolajoztunk, és bosszút esküdtünk. Nekem volt életem, gyerekeim, akiket fel kellett nevelnem. És Hitler és a nácik – úgy értem, nem érdekel, hogy fest ez az egész. Nem maradnak örökké. Egyvalamire rájöttem a népemmel kapcsolatban. Mi másképp érzékeljük az időt. Ezek talán sötét évek, de mi túléljük. Mi mindig túléljük.