1. évad: Sokadik újranézésre is ugyanolyan izgalmas az angol arisztokrácia és az őket kiszolgáló személyzet mindennapi élete. Nem akciódús évad, mégis mindig történik valami; de ez ennyi szereplővel nem is csoda. Ugyanakkor mégis úgy érzem, nagyon gyorsan pergeti az időt; az első évad konkrétan két év eseményeit dolgozza fel. Az úri szereplők közül Mary és Edith a legelviselhetetlenebb a szezonban; előbbinek a gőgösségével nem tudok mit kezdeni, utóbbi meg tipikus középsőtestvér-szindrómában szenved, nagyon látványosan. A lányok közül egyedül Sybil volt izgalmas az évadban, cserébe ő méltatlanul keveset szerepelt. A legnagyobb forma azonban Lady Grantham; Maggie Smith tündököl a dáma szerepében. A személyzetből Anna és Bates sztorija volt a legérdekesebb; Thomas és O'Brien egy idő után nagyon repetitív lett számomra, továbbá nagyon kiszámíthatóak, ezért nem izgalmasak. Rajtuk kívül mindenkit kedveltem, leszámítva Daisyt. Cselekményileg komplex, én több eseményt is későbbre datáltam az emlékeimben. Az évad keretesen egy tragédiával kezdődik, egy másikkal zárul és abszolút nézeti magát. Még mindig nagyon szeretem, nem hiába a kedvencem. Folyt. köv. mert az egészet újra akarom nézni.
2. évad: Romantikus szempontból az évadban történtek jó dolgok, ugyanakkor az összes részt beárnyékolja a világháború, majd a spanyolnátha. Új szereplők jöttek-mentek, többségük vagy teljesen semleges vagy inkább ellenszenves volt, egyedül Laviniával tudtam szimpatizálni. Mary színeváltozása az évadban nagyon feltűnő, kicsit hirtelen a váltás az első évadbeli személyiségéhez képest. Edith itt továbbra is teljesen középszerű és semmitmondó, a lányok közül az évadban Sybil történetszála volt számomra a legérdekesebb. A legnagyobbat Robertben csalódtam; bár értettem a magatartásának miértjét, nagyon tudtam őt utálni. Mindent összevetve ez nem volt túl vidám évad, de szerettem.
3. évad: Szerintem ez a legtragikusabb és legszomorúbb évad, a szívem szakad meg, akárhányszor látom. A legvégére szerencsére tartogatott jó dolgokat is a történet. Egyébként nem ez a legeseménydúsabb, de talán a legfontosabb és legmeghatározóbb évad a hat közül. Mary új, elviselhetőbb személyisége itt már nem szokatlan, Sybil olyan, mint eddig, Edith meg továbbra is egy életképtelen és elkényeztetett görcs. Az új szereplők közül Rose üde színfolt, bár az évadban csak keveset szerepel, Alfred is nagyon szerethető, Jimmy viszont számomra elviselhetetlenül harsány.
4. évad: A tragédiák után újra elindul az élet; kinek viszonylag gyorsabban, csendesebben emlékezve, kinek lassabban és szenvedősen. Természetesen ettől függetlenül ebben az évadban is akad szörnyűség, méghozzá kifejezetten sokkoló. Az új karakterek közül Green és Edna instant hányinger. Edith élettörténete végre beindul, Rose is sokat szerepel és általa láthatunk olyan részeket is egy fiatal, előkelő lány életéből, amit a főszereplő hölgyeknél nem mutattak sajnos.
5. évad: A Green-sztori folytatódik az évadban, elég keményen, sajnos. Mary története ebben az évadban kezd idegesítő lenni, ő maga pedig visszatér az első évadbeli személyiségéhez. Ebben az évadban is történik haláleset, de szerencsére nem olyan hangsúlyos. Több nagyon érdekes és/vagy szerethető szál is van az évadban; Isobelé, Violeté és Rose-é inkább kedves és szívmelengető, Coráé és Edith-é izgalmas. Az új szereplők közül nagyon sajnáltam, hogy Kuraginnal keveset foglalkoztak.
6. évad: Az utolsó évad olyan, mintha nem is az utolsó lenne, pláne, hogy a lényegi események a sorozat legvégén történnek. Ebben az évadban többségében vannak a boldog történések; de azért itt is volt dráma. Thomas borzalmasan szánnivaló volt, Edith sanyarúsága a végéhez ért és úgy tűnik, mindenki megtalálta a maga számítását. Carsonéknak és Molesley-nak nagyon tudtam örülni.
Mindent összegezve ez a sorozat kötelező mindenkinek, aki szereti a kosztümös drámákat. Nagyon érdekes az arisztokrácia és a kiszolgáló személyzet élete is. A főszereplők közül sajnos ketten is elviselhetetlenek voltak számomra; Mary borzalmasan rátarti, Edith meg szerintem nyomorult, de kegyetlen is. A két lány viszonya nem éppen idilli nővéri kapcsolat. Viszont olyan sok szereplő van a sorozatban, hogy mindenki megtalálja a kedvencét. Igazából ezt lehetne nyújtani a végtelenig; hiába készültek plusz filmek, amik viszik előre a történetet, én szívesen látnék egy folytatást a sorozatból mondjuk 15-20 évvel később az új generációval. Imádom ezt a sorozatot, sokadik újranézésre is ugyanolyan élvezetes, mint elsőre volt.