A Francia Kiadás (2021) 85

The French Dispatch of the Liberty, Kansas Evening Sun
108' · amerikai, német · dráma, romantikus, vígjáték 12 !

Egy európai újság kollégái úgy határoznak, hogy egy emlékeztető cikket adnak ki az elmúlt évtized három legjobb történetével: egyik egy életfogytiglanra ítélt művészről szól, a másik a hallgatói zavargásokról, a harmadik pedig egy emberrablásról, melyet egy séfnek sikerült megoldania.

angol

Képek 11

Szereposztás

Bill MurrayArthur Howitzer Jr.
Owen WilsonHerbsaint Sazerac
Timothée ChalametZeffirelli
Benicio Del ToroMoses Rosenthaler
Adrien BrodyJulian Cadazio
Tilda SwintonJ. K. L. Berensen
Léa SeydouxSimone
Frances McDormandLucinda Krementz
Lyna KhoudriJuliette
Jeffrey WrightRoebuck Wright

További szereplők

Kedvencelte 10

Várólistára tette 214


Kiemelt értékelések

LoneWolf 

Előzetesen lényegében semmit sem tudtam a filmről. Nem néztem trailert, a sztorijának sem olvastam utána, szóval egyedül a parádés szereposztás miatt vágtam bele.
Meglepő darab volt, semmiképp sem egy átlagos stílusban készült alkotás, illetve a témaválasztása sem mindennapi. Lényegében egy szerkesztőség életébe kapunk bepillantást, miközben a három (négy) író cikkének történetét látjuk sorra megelevenedni, igazán kreatív és dinamikus formába. Tetszett a maga egyedi kis humora is, hisz olykor tényleg hangosan fölnevettem, viszont zavaró volt számomra a képarány, illetve a színes és fekete-fehér jelenetek elsőre rendszertelennek tűnő váltakozása. (Valószínűleg a rendezőnek ezzel volt specifikus célja, de ezt így hirtelen nem láttam át.) A hosszabb animációs betét is furcsán hatott, bár ettől még szórakoztatónak tartottam. Kíváncsi voltam, hogy miként tudnak ennyi nagy nevet egy alkotásba sűríteni, de valóban néhányuknak csak pár perc jutott, amit nem feltétlen negatívum, mivel minden megjelenés viszonylag emlékezetes momentum. Ebben még az amúgy számomra unszimpatikus Timothée Chalamet-et is kedveltem, de legnagyobb kedvencem természetesen a mindig varázslatos Léa Seydoux volt, bár Adrian Brody, Tilda Swinton és Frances McDormand játékát is élveztem. Eléggé rétegműnek érzem amúgy, így nem mindenki ízlésének felelhet meg, de nekem összességében bejött a kis szétszórtsága ellenére is.

Coralie 

Nem szeretem az ilyen művészieskedő filmeket, ami csak tetteti, hogy valóban művészi lenne, amúgy meg kapkodós, zagyva és értelmetlen, mert szétesik az egész. (Vagy ezeknek ilyennek is kell lennie? Nem tudom, de számomra erőltetett.) Az egyedi képi világa, a félig film, félig színház megoldások is érdekesek voltak, csak emiatt nem pontozom, mert amúgy sok jóra nem számíthatna tőlem, de valószínűleg nem is én voltam a célközönség. Del Toro miatt vettem rá magam, hogy megnézzem, az a rész legalább jó volt (nekem bőven megfelelt volna, ha csak arról szólt volna a film). Chalamet is tetszett Zeffirelliként, és kb ennyi.

csaknekedeszti

végre eljutott ez a film a moziig! és mennyire megérte várni rá!!

wes anderson a kedvenc rendezőm, el vagyok ájulva majdnem az összes filmjétől (az édes vízi élet valahogy nem jött át – pedig bill murray abban is hatalmasat alakít), így egy alapelvárással ültem be a moziba, és megkaptam azt, amire számítottam!

kicsit zavaros volt itt-ott, hogy melyik idővonalon játszódik az adott jelenet, de a végére azért elég jól ki lehetett következtetni, mi merre hány méter.

a kedvenc történetem egyértelműen a diáktüntetés volt (nem, nem csak timothée chalamet miatt), mert – a lövöldözést leszámítva – kézzelfogható a jelen fiatalság számára ez a fajta kiállás (lásd: szfe ügy). mindemellett nagyon tetszett zeffirelli karakterének története!
viszont itt volt egy olyan dolog, amin még meg is lepődtem, és annyira nem volt andersonos: volt mozgókamera! mármint így miért? kicsit megtörte a megszokott formátumot.

biztos figyelmetlen voltam, vagy eltekintettem felette, de nagyon meglepődtem, hogy christoph waltz, tony revolori és alex lawther is szerepelt ebben a filmben!

szememben ez az egyik legerősebb anderson film. a grand budapest hotel és a fantastic mr. fox mellé besorakozott <3

1 hozzászólás
dontpanic

Ígéretesen indult, a hangulat, a képi világ, de a közepe táján valahogy elveszítettem az érdeklődést… Wes Anderson eddig nem tudott hozzám utat találni. A képi világa minden esetben lenyűgöző, de a tartalom valahogy olyannyira erőlködés-ízű, mű, hogy nem tud megérinteni. A formával való bűvészkedésen van a hangsúly, és ezért a többi nem tud hozzám eljutni. Pedig itt is, minden történetben ott van a mondanivaló, erős mondatok, megfontolandó életigazságok, de egyszerűen nem tűnik igazinak.

Nekem ez egy vizuálisan érdekes alkotás, de minden másban abszolút felejthető…

3 hozzászólás
SunflowerSz 

Szerintem ez egy nagyon hangulatos film, de ugyanakkor rétegfilm is. Wes Anderson stílusa még új nekem, eddig csak egy filmet láttam tőle, viszont A Francia Kiadás egyértelműen követte azt, amit vártam. Rengeteg neves színész fordult meg a filmben, ami ugyan okozott némi zsúfoltságot, de több esetben azt kell mondjam, hogy inkább emlékezetes volt akár az a pár perc is, amit egy-egy színész kapott. A történet egyébkétn ötletes volt szerintem nagyon – arról van szó, hogy egy újság cikkeinek a történetét ismerjük meg, kicsit olyan, mint a film a filmben téma. Nem nehéz egyébként követni, de azért oda kell figyelni, hogy mégis hol tartunk.

eszternemeszti 

Egyelőre még nem tudom, hogy mit gondolok róla. Eddig teljesen más filmeket néztem, így nagyon nehéz volt megszoknom ezt a közeget, de maga a stílusa nagyon menő volt. Különösen nagyon szerettem @csaknekedeszti rajongását érte. <33
Timothée Chalametért pedig minden percet megért.

1 hozzászólás
RandomSky

Ha úgy nézem, ugyanolyan, mint a többi Wes Anderson film, őrületes sztori, látvány, szereposztás, közben emberi történetek és hol szívet melengető, hol dermesztő. Sokszor vicces, és szerintem nagyon szerethető, de ez végképp szubjektív. Mindenképp többször nézős. Bővebben meg: http://ekultura.hu/2021/10/28/a-francia-kiadas

Rémálom 

A képi világ és a vizuális megoldások tök jók, csak történet nincs. :D Nem hiszem, hogy Wes Anderson nekem való lenne.

Pistacchio

Hozta a tökéletes Wes Anderson stílust, egyedül az utolsó történet volt számomra egy kicsit bonyolult, de ez nem von le a film értékéből. Mindig le tud nyűgözni, tökéletes képi világ, igazi művészet.


Népszerű idézetek


Hasonló filmek címkék alapján