Itt az út vége.
Valami hihetetlenül hatalmas és csodálatos történetet zárt le ez a film; a cselekményét nem is részletezem, ez is eltér néhol a könyvtől, de nem tudom azt mondani rá, hogy zavart. Dráma, szívfacsarás, keserédes győzelem. De a végén, jaj, istenem… megint a Bölcsek köve gyermeki és ártatlan varázsvilágában éreztem magam, dacára minden fájdalomnak, amit a film kegyetlenül az arcomba vágott. Bevallom, hogy megkönnyeztem – és amint időm lesz rá, újraolvasom a könyveket.
Kicsit most üresnek érzem magam, hogy ennyi volt… Mint az utolsó mondat a zárókötetben.