Vagy őrültek vagyunk, vagy zsenik.
Különös, hogy milyen gyakran együtt jár ez a két vonás.
Ha röviden kéne összefoglalnom a filmet, akkor ezzel az idézettel tudnám legjobban jellemezni.
Régóta terveztem megnézni – mégis csak az első, egész estés filmért járó Oscart ő hozta meg kis hazánknak. Mivel kötelező is, végképp nem kerülhettem ki. Amiatt tartottam,mert kicsit hosszú, de alig vettem észre: csak úgy szaladt mellette az idő.
A főszereplő hibátlan – egy kevésbé jó színész akár el is ronthatta volna, a karakter magában hordozza a ripacskodás lehetőségét, de erre szerencsére nem került sor. Klaus Maria Brandauer egyszerűen lenyűgöző. A befejezés pedig egyenesen húsba vágó.