A leírás alapján egyáltalán nem erre számítottam; az első fele inkább a lélekbe nyúlt, míg a második már szabadon kivetült és megjött a horror-aroma.
Igazából nem volt rossz elgondolás, és rengeteg módon lehetne értelmezni ezt a filmet, én valahol valóság és fantázia közt ragadtam. Ez a kettősség pedig szépen meg volt oldva, nyilván persze bele lehetne kötni a dolgokba, de minek, ha alapvetően egy kellemes filmélményt adott ez a másfél óra?
Aneurint most láttam először komoly színészi szerepben, és Jeor Mormont James Cosmo is jól alakított. Határozottan jó film, benne marad az emberben.