„[…]a gyermek mint természeti lény eredendõen jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg.”
Rousseau

Milyen érdekes, hogyha még sarkít is a nagy filozófus, szavaiban van igazság. A gyermeki lelkesedés, őszinteség és kíváncsiság tüze irigylésre méltó, hiszen bennünk felnőttekben ez egyre halványabb lánggal ég, és túl ritkán kap erőre.
Tanulunk, gyarapodnak ismereteink, munkába állunk, miközben folyamatosan láncoljuk meg magunkat. Persze most én is sarkítok, de egy hét során hány és hány óra van, mikor a felelősség, a modern kor nehézségei ülnek a vállunkon? Lelkesedhetünk mi is a hivatásunkért, mint teszi azt Jean Itard is, de vannak pillanatok, amikor meg-megállunk, hogy szemügyre vegyük az esőben boldogan ugráló Victorokat. Azokat, akik még valóban képesek élvezni a természet szépségeit, az egyszerűséget.