Felhozott egy csomó emléket. Pont Cardiffban éltem, amikor történt: mindenki, de szó szerint tényleg mindenki csak erről beszélt: idegenek csoportokba verődve a boltokban és a piacon és a könyvtárakban és az utcán és a kávézókban/pub-okban és a buszokon…. mindenkinek megvolt a maga elmélete, hogy mi is történt, és folyamatosan erről beszéltek. Mindig. Még mi is a suliban, az órákon, meg a szünetekben.
És egy idő után már nagyon megcsömörlöttem tőle és nagyon nem volt rám jó hatással – persze nagyon megrendített engem is, de amikor fél évvel az eltűnés után is még mindig ez folyt a csapból is, hát az már kezdett nekem sok lenni.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig sem kerül elő szegény….