Nagyon erős film, nem enged levegőhöz jutni. Megviselt, de kedvenc lett. Eddig az év filmje nálam. Nem kell mazochizmus ahhoz, hogy más traumáját, az ezzel járó bűntudatát meg akarjam érteni. Érezni nem, mert nem az én bőröm van vásáron, de együtt érezni a kilátástalanságban, a nincs megoldásban, a lassú élve-halásban, lehet. Mi kell hozzá? pl. Casey Affleck alakítása, aki megérdemelten lett a legjobb az összes Oscar-díjas között. Olyan a játéka, hogy ha egyetlen mondat sem lenne a filmben, csak képek, akkor is lehetne tudni, hogy mi a történet. Szavak nélkül egy film, csak hajlott hát, felhúzott váll, érzéstelen tekintett, egy hűtőajtó nyitás, egy sörbontás, egy ablakon kinézés. Ki ne csinált volna már ilyeneket? Na, de a hogyan a lényeg. Nekem nagyon, nagyon és Vivát Casey Affleck!