Mi tél környékén néztük meg az Apollóban, olyan évfolyamszintű mozizás volt. Emlékszem, sokszor ültem ott a meghatottságomban és néha fel-fel háborodtam egyes jeleneteknél. Lenyűgözött a film, és amikor haza értem este csak úgy kattogott az egész sztorin az agyam. Emlékszem, a stáblistánál eszmélt fel a csapat, hogy vége is van a filmnek. Csak ültünk és bámultuk a képernyőt, döbbenten miközben úgy éreztük, hideg zuhanyt kaptunk. És érdekes módon a legnagyobb kritikus az osztályban is azt mondta rá, hogy fantasztikus. Mert tényleg az.