Jurassic World: Újjászületés (Jurassic Park 7.) (2025) 66% 120★

Nekem ez minden marhasága ellenére nagyon tetszett, sokkal jobban sikerült, mint az előző részek. (Normálisabb szereplők, jobb hangulat, sokkal jobban adagolt humor. Kevesebb kakasviadal volt benne – dínó dínó ellen –, amit díjaztam.)

Látványos, izgalmas kalandfilm.
Igazán kellemes moziélmény volt (szerencsére sikerült elcsípnünk egy eredeti nyelvű vetítést).

Ez volt a világ legdrágább és legextrémebb szemetelés ellenes propaganda filmje, amit ráadásul a Snickers támogatott: „Ha eldobsz egy csokipapírt, az olyan pillangóeffektust indíthat el, amiben nagy valószínűséggel meghalsz… de nem csak te, a szüleid is, a szomszédod, vagy akár annak a kutyája is! Szedd fel tehát, különben MIND MEGHALUNK!”
(Picit komolyra fordítva a szót. Mégis ki tervezte a spoiler.)
A Jurassic Park / World franchise gyerekkorom óta közel áll a szívemhez, és minden egyes részét moziban láttam eddig, így a legutóbbi mélypont után sem hagyhattam ki az aktuális folytatást, amit ezúttal ismét sikerült premier előtt megnézni, hála egy kedves ismerősöm meghívásának. Az előzetesek után egyenesen lelkesedtem, hogy talán a széria visszatér a helyes útra, tehát egy többnyire komolyan vett (Egy kis humor persze nem árt, ha valóban jó és megfelelően van időzítve, hisz az eredetiben is akadt belőle.) és élvezhető kalandfilmet kapunk, de sajnos nem ez lett a „Jurassic Jézus”. Szerencsére nem akkora katasztrófa, mint a Világuralom, amit lényegében csak a nosztalgia, illetve a visszatérő karakterek mentettek meg, de valahol a 3. rész szintjén mozog ezzel a családi szállal. Szerettétek Kirby-éket? Akkor a 2.0-ás mexikói(?) kiadásukat imádni fogjátok. Apa, anya helyett egy nagyobb gyerek, egy kisebb gyerek, és extrának ott a konkrétan comic relief Xavier. (Tényleg már csak a homlokáról hiányzott a felirat.) Valamelyest ők még irritálóbbak is lettek azzal, hogy spoiler. Nem kertelek. Az ígéretekkel ellentétben ez egy átkozottul gyáva film. Azt mondták, hogy ezúttal visszahozzák a horrort, de konkrétan indokolatlan a 16-os karika. A néhány bemutatott halál is teljesen súlytalan, plusz szinte vér nélküli. spoiler…
Az a baj, hogy nem csupán a családdal idézte föl bennem a JP3 hibáit. A raptorokkal pl. eljátszották ugyanazt, mint abban a T-Rex esetében, ennek tetejében pedig az egészet egy arctépős, viccesnek szánt jelenetbe csomagolták… (spoiler? A forgatókönyvírót péklapáttal ütném.) A legnagyobb bánatomra volt, aki ezen még tényleg nevetett is. Mindemellett még az új „csodalény”, a D-Rex is csupán egy durván elpazarolt látványosság lett, ami lényegében a film utolsó 10-15 percére bukkan föl, minden különösebb funkció, vagy cél nélkül. (Jó, ez nem teljesen igaz, mert kaptunk vele egy spoiler nosztalgia morzsát, meg spoiler. Micsoda csodás véletlenek.)
Furcsa módon, Delgado-ék nem csupán Kirby-éket juttatták eszembe. A spoiler mellett a játékeladásokat felturbózni kívánt saját Grogu-juk… mármint kis dinoszauruszuk (Dolores) miatt picit úgy éreztem, hogy a Krétakori tábor kedvelőit is célozták ezzel a résszel.
Asszem egy kisregényt sikerült írnom a negatívumokról, szóval jöjjön néhány dolog, ami indokolja az inkább 5 csillag felé hajló 6-os pontszámot. Az eredeti varázsát ugyan továbbra sem képes visszaadni, az effektjei ettől függetlenül szinte kifogástalanok és látványilag teljesen rendben van a film, így a valódi sztárok, az imádott óriás hüllőink teljes pompájukba ragyognak. A tempójára sincs panaszom és a gyengécske, újat nem mutató sztori ellenére is szépen váltogatták egymást a nyugisabb, és pörgősebb szakaszok. Ami a színészi alakításokat illeti, közülük főleg Jonathan Bailey-t emelném ki, aki egész tűrhető Alan Grant pótléknak bizonyult. A vele kapcsolatos „name drop” mondjuk teljesen fölösleges fanservice volt. (Plusz vele lényegében eljátszották spoiler jelenetét is, de az efféle nosztalgia morzsákat itt azért jobban igyekeztek elrejteni.) Tagadhatatlan, hogy emlékezetes(ebb) jelenetei, amiket ráadásként kellő tisztelettel támogattak meg John Williams legendás dallamaival, illetve az állítólag az eredeti könyvből átemelt folyós üldözés a spoiler ellenére is izgalmasra sikeredett, az összkép mégis olyan felemás.
Sokan vigyorogva, meg elégedetten jöttek ki a moziból, szóval picit úgy éreztem, hogy talán velem van a baj. Elfelejtettem élvezni a filmeket? Túlanalizálok egy halál egyszerű, dinoszauruszos blockbustert, melynek előzményei sem a mélységükről voltak híresek? Szerintem még sokáig amolyan „Se veled, se nélküled” viszonyban leszek ezzel, de talán idővel, esetleges újrázásokkal jobban megkedvelem majd, ki tudja…

ui.: A trailer amúgy sokakat összezavart azzal, hogy az „eredeti park” teszthelyszínének nevezte az itt látott szigetet, de ez a jelző valójában a működőképes Jurassic World-öt takarta, azért is voltak a flashback jelenetben modernebb eszközök, mint a 93-as filmben. Mindenki megnyugodhat tehát, nem követtek el ilyen amatőr hibát az készítők, csak pocsékul fogalmaztak.

Én megkaptam azt, amire beültem: dínók, szép látványvilág és az ikonikus zene. Ennyi, nem gondoltam túl, nem vártam sokat, valószínűleg pont ezért összességében tetszett. Izgalmas jelenetek bőven akadtak annak ellenére is, hogy sokszor szinte felröhögtem az abszurd helyzeteken (pl az első 5 perc), de a T-rex mindent vitt. A mutáns dínók a közelébe se érnek.
Valamennyire hozta az első film hangulatát, néhol kissé szájbarágósan utal rá, de nem bántam még ezt sem.

Nem mondom, hogy egy hatalmas Jurassic Park/World rajongó vagyok, de mivel kettő kedvenc színészem is szerepelt a filmben azért érdekelt, hogy mit hoztak ki belőle. Nekem jobban tetszett ez mint az előző három rész, de a klasszikusokhoz nem szeretném hasonlítgatni – leginkább azért nem, mert tényleg nem vagyok akkora nagy rajongó, hogy ezt megtehessem. Na de lényegében egy nagyon látványos, akciódús film volt, aminek őszintén csak az első negyed órájában aggódtam egy picit, hogy nem leszek annyira oda érte. A megdöbbentő nyitójelenet ellenére úgy éreztem, hogy kicsit lassan indul be, de lehet ezzel csak én voltam így. Ami még rettenetesen irritált és elnézést mindenkitől emiatt, de az a Delgado család volt, untam a jeleneteiket, még akkor is, amikor egyébként bőven volt esemény közöttük. Még az elején örültem is, hogy hátha az egyetlen civil akit visznek a Henry lesz, de hát nem, mindenképpen bele kellett tenni ezt a szerencsétlenkedést. spoiler
Jonathan Bailey szerintem ismét megmutathatta, hogy mennyire kíváló és sokoldalú színész, kedvelhető karaktere volt, aki lehetett volna egy kis szerencsétlen is, de pont hogy nem az volt. Amikor kellett odatette magát, plusz tényleg azt érezte az ember, hogy imádja amit csinál, még az ellenére is, hogy ebben a világban már elvileg senkit sem érdekeltek olyan nagyon a dínók. spoiler
Rupert Friend is jó volt, bár a karaktere nyilván nem lesz kedvenc, de mint színész mindenképpen odatette magát. Scarlett nekem gyakorlatilag az egyik kedvenc színésznőm, miatta is szerettem volna elsősorban megnézni Jonathan mellett a filmet és nem okozott csalódást. Jól állt neki a szerep, illett hozzá és nem tolta túl, pedig egy ilyen típusú karakter könnyen átcsúszhat az irritáló kategóriába. Mindent egybevetve látványos kalandfilm volt, nekem tetszett az is, hogy egy gyógyszer miatt indult el az egész dolog és nem azt akarták lenyomni a torkunkon, hogy jó, ha a dínókat megmentjük stb. Szóval szerintem teljesen nézhető, de nem eget rengető darab. Illetve a vége az nekem olyan semmilyen lett spoiler

Nyereményjeggyel ültem be premier előtti vetítésre, társasággal, ezért lelkesebb voltam, mint egyébként az utóbbi két rész után lettem volna, és azok fényében ez enyhe megfogalmazás. Az Újjászületés viszont minden várakozásomat felülmúlta.

Először a cselekmény kiindulópontja, a téma fogott meg (még ha egyszerű is, és sablonos, mint a gonosz kapitalista gyógyszergyáros karakter, ez nem egyenlő azzal, hogy nem lehet érdekes), a pörgős történet pedig gondoskodott arról, hogy végig lekösse a figyelmem, bár ehhez a különböző dínófajták is sokat adtak hozzá. Ha már dínók, a legjobb mellékszereplőnek járó díj Doloresnek jár. Akadtak benne izgalmasabb részek is, de nem vitték túlzásba, érződött, hogy tartani akarják a családbarát kategóriát spoiler. E téren sajnáltam is, hogy csak a spoiler, és az ő haláluk sem volt látványos. Szerintem a 16 besorolás is indokolatlan. Ami még kifejezetten tetszett, az elején lévő jelenet a mesosaurusszal, és a dzsungelbeli „kalandozás”, amit, mesterkélt vagy sem, de a szép környezet is emelt.

Lehet, hogy nem mutat újat, és akadnak benne hajmeresztő dolgok is spoiler, de részemről mind a franchise-nak, mind a dínós filmeknek hiányzott már egy ilyen alkotás – vagy ha nekik nem is, nekem igen, már régóta.

Bevallom, sose voltam oszlopos rajongója a Jurassic franchise-nak. No nem azért, mert gyerekként ne fogott volna meg a dinómánia, nekem is volt egy csomó figurám, mindig néztem akkoriban a Dinoszauruszok – A Föld urai sorozatot, plusz a Dino Crisis 1-2 mindmáig titkos kedvencek. Nálam Spielberg ’93-as mozija is csak szimplán kultikus, mintsem mestermű. Talán azért is, mert néhány feszültséggeneráló részt leszámítva inkább családias hangvételt ütött meg. Engem valahogy nem igazán tudott bevonzani az a mentalitás, hogy simogassuk, szeretgessük ezeket a lényeket. Tény, hogy jelenséggé válnak mikor felbukkannak, és adom mikor gyermekien rácsodálkoznak egy-egy példányra, viszont méretük, ősi mivoltuk és vad természetük végett inkább a tisztes távolságtartás fényjelzése gyullad fel bennem mindig.

Spielberg 2. filmje nálam kimaradt, a 3. résszel anno elvoltam. Aztán Treworrow első World darabja nekem a temérdek marhaságával együtt se tudott működni, Bayona folytatása legfőképp miatta volt egy fokkal nézhetőbb, a Dominion-t pedig mindenféle bűntudat nélkül skippeltem. Abszolút el tudtam engedni ezt a szériát, ám mentsvárként jött a meglepő hír, hogy a legújabb World felvonást Gareth Edwards fogja dirigálni. Személy szerint a valóban félresikerült, 2014-es Godzillát leszámítva kifejezetten komálom a munkásságát, és ő volt kb az egyetlen érv, aki miatt bevállaltam a Rebirth-t (talán még Scarlett miatt is).
A kezdeti előzeteseknél sokan szokás szerint azonnal elkezdték előre sz4rozni az egészet, miközben nekem meg baromi meggyőzőnek tűnt, és határozottan vártam mi fog kisülni belőle. Még az ekéző kritikák se tudtak visszatartani életem első 4DX-es élményétől, és hála az égnek nem kellett csalódnom Edwards-ban. Bár ezt a fajta formátumot nem valószínű, hogy meg fogom valaha ismételni (egyszeri próbának megfelelt), a filmet viszont annál inkább. Pont azt szállította, amit vártam: ahogy a Rogue One-nal a Star Wars-t, úgy a Rebirth-szel a Jurassic sorozatot is sikerült megajándékoznia egy, a brandek-hez méltó nívós darabbal.

Ez a nyerjük ki élő dinókból olyan szerves anyagot, amivel beteg emberek millióit lennénk képesek megmenteni alapsztori némi kontextus eltéréssel, de engem igencsak emlékeztetett a részemről nagyon kedvelt Deep Blue Sea történetére, amit tök kellemesen fogadtam itt is. Hangulatilag roppant változatos és megkapó, hanghatásilag szintén kellően dübörgő, ahogy azt Edwards filmjeiben eddig is megszokhattuk. A színes dinófelhozatallal teljesen meg voltam elégedve, különösen bejött a már-már horrorisztikus megjelenésű génmanipulált D-Rex, lehet azért is, mert 1/3 részben a xenomorph-ból ihletődött.

A cselekmény igazán sodró tempót diktált, végig le volt kötve a figyelmem, az akciókban megvolt a szükséges adrenalinfaktor, amik előtt és közben mindig dolgozott a feszültség. Nagybetűs köszönet, hogy ez a film végre elengedte azt, hogy ne kelljen látnom a hullaunalomig alkalmazott dinószelídítő kézmozdulatot, meg hogy egy T-Rex-ből kvázi megmentő lesz (instant facepalm), hanem nagyrészt az eltérő variánsú lények valós fenyegetést jelentettek hőseinkre nézve. Egyedül a gigantikus méretű Titanoszaurusznál volt meg a kézzel fogható közelség, de egyfelől az ottani rácsodálkozás egyfajta tisztelgés volt Spielberg korábbi filmjére nézve, másfelől szépen megkomponált szekció volt, ami belefért az összhatásba. A Dolores elnevezésű minilény meg kötelező cuki kellékként funkcionált, de nem tolták túl a jelentőségét.

Mind az expedícióhoz összegyűlt brancs, mind a hozzájuk verődő kis család tagjait tökre bírtam, és aminek külön örültem, hogy némelyikükre kellő időt fordítottak a készítők. Klasszul interaktáltak egymással, és a helyzetkomikumok vagy az odaszólogatós humormorzsák szintén működőképesek voltak. A casting dettó remek, Scarlett amellett, hogy továbbra is istenien vonzó, frankón állt neki a tapasztalt katonacsaj karakter. Jonathan Bailey, Mahershala Ali, Rupert Friend, Manuel García-Rulfo pedig tök jól hozták a rájuk szabott figuráikat.

Természetesen ebben a filmben is vannak túlkapások, vagy nem éppen logikus megmozdulások, de ezek már szerintem bőven a széria velejárói. Összesítve mégis tényleg azt kaptam, amit vártam: egy baromi élvezetes, jólesően izgalmas kalandfilmet a Jurassic világból, és ha esetleg Edwards maradna a folytatásra, akkor a részvételével felőlem simán jöhet. Igazság szerint veszettül adnék egy dinókkal feltöltött, echte háborús jellegű, sci-fi akció mozit, némi időutazással, véresebb, horrorosabb beütéssel, mondjuk a Starship Troopers vagy a Dino Crisis mintájára. Hmmm, mennyire élném!

Nem fogok spoilerezni nagyon: a trailer lefedi a filmet.
De tényleg.

Naaa, nem volt ez olyan rossz, mint amilyennek be lett harangozva. Határozottan jobb, mint az utóbbi kettő…konkrétan meg se tudnám mondani miről szóltak és inkább akciófilmek voltak míg ez szín tiszta kalandfilm. Volt pár jelent, ahol tényleg konkrétan görcsbeugrott a gyomrom pedig tudtam, hogy úgysem merik meglépni, hogy a fontosabb vagy neadj isten gyerek szereplőknek valami bajuk essen, de voltak marha meredek pillanatok.
Már csak a helyszín miatt sincs szívem lejjebb pontozni, nagyon örültem, hogy végre valahára visszatértünk a dzsungelbe és nem valami nagyvárosban…khm…vagy urambocsá valami dél európai putris sikátorban hajkurásszák a dínók az embereket. Helyszínt tekintve én nem igénylem a változatosságot, a dínók a dzsungelbe valók, nem szeretem mikor modern környezetben mutogatják őket. Kicsit emiatt az esőerdőben futkorászós, menekülős, kalandozós vájb miatt nekem totál Indiana Jones-os utánérzésem volt, ami szerintem kifejezetten jót tett neki. Az is rátett erre egy lapáttal, hogy egy dínóval konkrétan egy ősi templomban találkoznak, mert oda vackolta be magát.
Ami a karaktereket illeti engem csak egy valaki idegesített, de az halálosan méghozzá a két gyerekszereplő apja. Valami ritka irritáló volt, hogy néhány jelenetben milyen gyáván viselkedett, pedig alapvetően ő is a pozitív karakterek közé tartozott, de számomra negatív mellékszereplővé avanzsálódott a végére. Most komolyan milyen apa az, aki ennyiszer hagyja, hogy a lányai végezzék el helyette a létező legveszélyesebb feladatokat míg ő a biztos távolból figyel? Áhh, borzasztó volt…egy teljes pontlevonás csak miatta jár.
A többiek nekem teljesen rendben voltak, Scarlettel sem volt semmi baj, én nem tudom mit puffognak. Komolyan valaki azt várta ettől a filmtől vagy épp Scarlettől, hogy majd oscar díjas alakítást fog nyújtani? Hagyjuk már, mind tudjuk, hogy a dínókon volt a hangsúly senki sem a színészi alakításokért vásárol jegyet. Tuti kisétáltam volna, ha neki áll egy Shakespeare művet elemezgetni, vagy hüppögni miközben egy dínó épp a seggéből próbál lecsípni egy szeletet. A többiek ugyanez, kiemelkedőt senki nem villant, de annyi bizonyos, hogy jól érezték magukat a karaktereik bőrében, senki nem tűnt unottnak vagy nemtörődömnek.
Két teljes pontot viszont levonok mégpedig azért mert volt egy karatker aki egy ponton úgy menekül meg, hogy az már a pofátlanság plot armor netovábbja. Aki látta a filmet tudja, hogy kiről, mikor és hol van szó…itt még csak nem is arról volt szó, hogy egy hajszálon függött vagy szerencséje volt…annak az illetőnek ott és akkor kellett volna fűbe harapnia.
Voltak benne idegesítő dolgok, de messze jobb és élvezhetőbb volt az előző kettő Jurassic Worldnél. Tényleg nem emlékszem semmire azókból…valami sáskák derengenek, de ennyi. Ezerszer inkább az. Az első három trilógiának persze nem ér a nyomába, de én még megkockáztatom azt is, hogy a legelső Chris Prattes Jurassic World szintjét is megugorja, szerintem sokkal látványosabb és kaland orientáltabb.

Nos ebben a franchise-ban elérkeztünk arra a szintre, hogy a néző egy idő után már inkább annak drukkol, hogy a dínó végre megegye a szereplőket, így egy percel sem kell tovább hallgatni/nézni őket. Kár érte, mert Jonathan és Scarlett jók voltak, de így ennyiben le is tudtam a pozitívumokat. Több, mint 30 év telt el az első film óta, de a látvány meg sem tudja közelíteni az eredetit, pedig aztán mostmár bármit meg lehetne valósítani digitálisan, de csak egy nyomorult alienre futotta…

Amióta az eszemet tudom, imádom a dinókat, mindent megnéztem velük gyerekkoromban is, amit lehetett (Őslények országa számtalan része vagy a Dinoszauruszok, a Föld urai nem tudtak kikopni a videolejátszóból), a Jurassic Parkért viszont hiába könyörögtem, a JP filmek – aggodalmaskodó szüleim miatt – relatív sokáig kimaradtak az életemből: csak tiniként láttam először őket, pedig kisgyerek voltam, amikor az első rész futott a moziban. Persze imádtam, főleg az első két részt, a mai napig komfortfilmem mind a kettő. Viszont moziban így már csak az új Jurassic World-filmeket láttam, és azóta is kvázi kötelességemnek érzem, bármilyen Jurassic-film is jön ki, hogy azt moziban kell néznem. Mentségemre szóljon, nincs semmilyen más „káros szenvedélyem”, nem érdekelnek a szuperhősfilmek, az akciófilmek, a nyári blockbusterek idején járok legkevésbé moziba, szóval nagyjából a Jurassic-széria az egyetlen hatásvadász popcornmozi, ami be tudott fűzni engem is. Nincs is nagy igényem a filmekkel szemben, legyenek benne dinók, legyenek félelmetesek, és hát persze minél több T-rex, annál jobb – talán nem meglepő, hogy sokáig Az elveszett világ volt a kedvencem a sorozatból. Viszont az első Jurassic World-öt is imádtam – mert ott, bár alig szerepelt, a T-rex legalább a végén visszaszerezte a koronáját.
Az eredeti és az újraélesztett trilógia esetén is azt gondolom, hogy az első két film vállalható, sőt, élvezetes (és felnőtt fejjel már egyetértek azzal, hogy az első rész az etalon), de a harmadik részeket mindkét esetben legszívesebben elfelejteném. Ettől az új résztől, új szereplőkkel nem tudtam, mit várjak – némileg meglepetésként ért, hogy egyáltalán készül, valamiért azt hittem, a Dominionnal, akármilyen gyalázatosra is sikerült, de hosszabb időre elbúcsúzunk a szériától. (Érdekes, hogy Scarlett Johansson neve emlékeim szerint kósza hírekben már egy jó 15 éve is felmerült egy lehetséges Jurassic-folytatás kapcsán, amikor a Jurassic World-filmek sem voltak még a kanyarban sem.)
És akkor a hosszú felvezetés után az új filmről. Tegnap láttam, aludtam rá egyet, és még mindig nem tudom, mit gondoljak. Olyan kevés dinós film készül, hogy az ember már annak is örül, hogy egy ilyet lát, de emellett nekem nem sokat adott. A franchise-hoz pedig egyáltalán nem tesz hozzá. A karakterek nem emlékezetesek, nem szerethetők, még csak nem is izgul értük az ember spoiler. Történet gyakorlatilag nincsen, kötelező család a gyerekekkel pipa, kötelező pénzéhes bohóc, aki majd nagyon megjárja, pipa. A klasszikus zene megidézése pipa, John Williams fenséges dallamaival nem lehet mellélőni, ha meghallom, már gyűlik a könny a szememben az eredetire gondolva. Mi hiányzik akkor belőle? Mondjuk, a dinók… :D
Nem hiszem el, hogy amikor százezer ugyanolyan film készül sportkocsikkal, szuperhősökkel, egykaptafára íródott románcokkal, akkor az egyetlen dinós filmsorozatot ki kell herélni arra hivatkozva, hogy az emberek már unják a dinókat. Nem!!! Kikérem magamnak! Ha Jurassic-film, akkor dinókat akarok látni, nem sáskákat, mutánsokat, meg pincsikutyaként pitiző házihüllőket. Sőt, a magam részéről ha 3 órán keresztül a T-rexet mutatnák, ahogy éli a mindennapjait, az is lekötne. Nincsenek nagy igényeink, ha dinókról van szó, de dinókat akarunk látni. Ebben a filmben meg csak épp azok nem voltak.
Bő egy órája ment már a film, amikor ránéztem az órámra, és értetlenül álltam azelőtt, hogy eltelt a film fele, és még nem történt semmi némi hajókázáson meg Mosasaurus-lesen kívül. Nemhogy T-rex, de szinte semmilyen dinó nem szerepelt a filmben, amelyik igen, az is max felbukkant fél perc erejéig (Spinosaurus, a raptorok). Helyette hallgathattuk a totálisan érdektelen, antipatikus karakterek erőltetett párbeszédeit.
A T-rex csónakos jelenete egyébként egészen ütős volt, örülök, hogy végre vászonra vitték, bár az első könyv legemlékezetesebb, filmből kihagyott jelenete kicsit méltóbb körítést érdemelt volna – gyakorlatilag be volt dobva ez az ötperces kis intermezzo a film közepén, aztán volt, nincs T-rex, ennyi legyen elég belőle, most másra koncentrálunk.
De kire? Én nem vagyok a mutáns dinók ellen, szerintem az indominus rex, de még az indoraptor is korrekt szörnyek voltak, na de tényleg szörnyek és nem állatok, vagyis kellett, hogy ott legyen mellettük ellenpontozásként a „valódi” T-Rex és a raptorok. Itt viszont azt éreztem, hogy semmiféle ilyen egyensúlyra nem törekszik a film, és a magyarázat, miszerint a félresikerült kísérletek eredményeit száműzték a szigetre, igazából csak alibi a fantáziátlan, gyatra, röhejesen béna CGI-szörnyekre. A D-Rex (vagy mi) megjelenésekor konkrétan nekem is A szer vége jutott eszembe, az a valami inkább emlékeztetett egy alienre, mint egy bármilyen dinoszauruszra. És igen, lehet, a T-rex már öreg meg kisebb meg nem mutáns, de basszus, ezerszer parább és félelmetesebb és tiszteletreméltóbb kiállású csúcsragadozó, mint bármilyen mutáns borzalom, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon.
Persze a fordulatok nagyrészt megjósolhatóak spoiler. Az első részből másolt jelenetek tiszteletadás helyett inkább kínosak (pl. a menekülés a mutáns szárnyas raptorféle elől az édességboltban, vagy a rácsodálkozás a felhőkarcoló méretű növényevő csordára, akiket addig valamiért nem vettek észre az ember magasságú fűben).
Szóval ambivalens érzéseim vannak. Ha lesz még Jurassic-film, biztosan megnézem – de légyszi, légyszi, ha már karakterek és történet nincs, legalább a dinókat ne spórolják ki belőle legközelebb… Addig meg inkább nosztalgiázva újranézem az első két Jurassic Parkot, aztán hozzácsapom az első Jurassic Worldöt – 10 év után lassan szintén nosztalgiából…