Fincher megint újított! Ezúttal szép kis fricskát hajít a tengernyi bugyuta látványsorozatnak és visszatér az olyan elemi dolgokhoz, mint a sztori, a karakter és a morális dilemma (igen, ma ennek hírértéke is van). Már a House of Cards-nál is jó volt tapasztalni, hogy hiába az egész sorozatban szinte kizárólag csak kocsikáznak és beszélgetnek, (elsősorban) a feszes történet mégis nagyon izgalmassá teszi azt; mindezt pedig már ügyesebben és sokkal rejtelmesebben csinálja, a Mindhunter-ben. Ráadásul remek időzítése révén okosan illeszkedik a mai retro-őrületbe is. A utolsó rész után rögtön újra is néztem.