Azt gondolom, hogy az egész emberiség hálás lehet azért, hogy ezt a két embert egymás útjába sodorta az élet, mert az, amit ők a szórakoztató filmgyártás terén külön, de legfőképp együtt véghez vittek, mindannyiunk számára örökérvényű felüdülést nyújt.
Annyira természetesen játszanak együtt, hogy akaratlanul is azt érzem, miközben őket nézem, hogy ez nem is csak egy film, ez talán maga a valóság. Márpedig ezt csak az igazi színészek tudják elhitetni velünk… Isten nyugosztalja mindkettőjüket, és köszönöm, hogy éltek, és részesei lehettünk a tehetségüknek!
A film amúgy olyan poénokkal, legfőképpen csavaros szófordulatokkal teli, hogy néha hangosan nevettem rajta! Legalább olyan jó, mint az első rész! Nagyon ajánlom azoknak, akik az ilyen humort szeretik! :)