Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a filmen hangosan fogok kacagni, de mégis így történt. Annyira mókás volt a téves személyazonosságból adódó félreértések sorozata, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni. Nem is csodálom, hogy később két feldolgozás is készült hozzá.
Merle Oberonnak eddig mindig csak a komoly arcát láttam, de itt nevetett, mosolygott, lubickolt. Szinte tökéletes volt a film, vagy csak nagyon jó pillanatban talált meg.