Azt hisszük, hogy megáll a munkahelyünkön az élet, ha kiveszünk egy nap szabadságot; hogy pótolhatatlanul lemaradunk a suliban, ha egy napot nem megyünk be. Inkább betegen is bemegyünk, inkább lázasan is megírjuk a dolgozatot.
Nem áll meg. Illetve a mi életünk áll meg, ha néha nem pihenünk, ha néha nem csinálunk dolgokat, amiket szeretünk. Szép lenne, ha mindenki szeretne iskolába járni és mindenki szeretné a munkáját – de még ha szereted is a sulit, nem tudsz minden órát egyformán szeretni; még ha szereted is a munkádat, nem mindig öröm az a nyolc óra.