Megrázó és elgondolkodtató ez a tanúvallomás. Mindenkinek látnia kellene, de nem csak a szemével, hanem a lelkével, a tettrekészségével, az akaraterejével.
Nem tudom és nem is akarom elképzelni, mit tartogat a jövő, most igyekszem a jelenre koncentrálni, és abban megtenni a maximumot. Bár így tenne mindenki, bár látná mindenki, hogy mennyire pici határmesgyén táncolunk, és bár megtennénk a szükséges dolgokat, hogy még sok-sok utánunk lévő generáció élvezhesse a Föld adta csodálatosságot, úgy mint mi.
Nem hiszem, hogy a célközönséget megérintette volna ennek a hatalmas embernek a tanúvallomása, de talán érhetnek meglepetések. Hajrá, emberek, győzzük le saját magunkat, törjük le kicsit a szarvunkat és vegyük észre, hogy amúgy senkik vagyunk, és ha mi nem létezünk, a Föld akkor is fog; sőt. Miért érzem mégis azt, hogy megérdemeljük a sorsunkat, ami szinte fix, hogy elkerülhetetlenül vár ránk?