Már sokszor láttam a filmet, de nem tudom megunni. Sokan a lassúságát róják fel hibának, amit én nem is értek, hiszen ez teremti meg a film atmoszféráját, a feszültséget, az izgalmat.
Vannak, akik szerint a gyilkosságok megmosolyogtatók az ő kis horroron edződött lelküknek. Ne már! Elég sok hentelős filmet láttam, ahol patakokban folyik a vér, közelről mutatnak mindent; hát én inkább ezeken mosolygok, mert semmi egyedi vagy félelmetes nincs bennük (tisztelet a kivételnek). Itt viszont sokkal félelmetesebb az, amit nem látunk. Főleg Herrmann zenéjével!
Perkins zseniális ebben a szerepben, a többi színész játéka is nagyon rendben van.
Imádom, hogy fekete-fehér, szerintem ez egy külön hangulatot ad a filmhez.
Nagy kedvenc. :)