Szerintem ez egy nagyon fontos dokumentumfilm, mert több dologra rámutat:
– A fejlődés nem egy egyenes vonal. Az 1920-as években virágzott Berlinben a queer élet, közvetlenül a nácik hatalomra kerülése előtt.
– A kisebbségek között is lehetnek olyan emberek, akik az elnyomó oldalára állnak a társaik ellen, és azt gondolják, hogy ők különlegesek. De az elnyomók előbb vagy utóbb úgyis ellenük fordulnak.
– A transz embereket nem az utóbbi húsz évben „találták ki” hanem bizony tényleg az 1920-as években is voltak nemi megerősítő műtétek, amíg a nácik meg nem támadták a kutatóintézetet.

Egyébként magyar vonatkozása is van, mert az egyik túlélő (100 éves!) beszél a magyar szeretőjéről, aki egy magyarországi munkatáborban halt meg.

Viszont nagyon nyomasztó volt, mert hihetetlennek tűnik, hogy kevesebb mint 10 év alatt utána mi lett belőle.