Ennél a filmnél olyan erős a nosztalgiafaktor, hogy nem tudok rá 9 csillagnál kevesebbet adni. Nyilván nem ennyire jó, eljárt felette az idő, meg egyebek, de nekem ennyit ér még mindig. Kamaszkoromban milliószor láttam, és ma is odavagyok a film neo noir hangulatáért. A surmó Codyért is odavoltam egészen addig, míg a vége felé el nem szállt az ökle a metróban, azt a mozdulatot sosem bírtam megemészteni. Azt mondjuk nem értettem, mit eszik Cody Ellen Aimen, csak egy hülye p.csa. Viszont remek figura Billy Fish, a gyógyegér, akit Rick Moranis varázsolt elképesztően ellenszenves mitugrásszá; másik kedvencem McCoy, a katona, szimpi volt ez a vagány csaj, és most is jókat nevettem a dumáján; favorit volt még Raven, persze Willem Dafoe miatt, annyira rászabott volt ez a gonosz karakter. A történet az olyan, amilyen, de nekem örök szerelem ez a film, imádom, és ennyi.