Mér kell elmenni egy bezárt kórház romos épületébe? Egyedül? Éjszaka? Aztán bemenekülni a boncterembe? Hm? És pont odamenni, ahova nem kéne?
Az is tipikus, hogy amikor már azt hiszed, hogy vége van, nincs vége, csak majdnem. A rendező ilyenkor még bevisz egy utolsót. És még egy utolsó utánit.
Egyébként szerintem jó film, a csengőhangok csilingelése és a mély csöndek váltakozása az egyik szervező eleme, ami kimondottan tetszett. (Az a gyerekdal egy idő után roppant idegesítő, de nyilván ez is volt a cél a dallam folyamatos ismételgetésével). Persze így könnyű a jumpscare-re építeni, ha a csöndek és a semmik után hirtelen előugrik a valami, harsányan disszonáns aláfestő zene kíséretében.