Az elmúlt napok tompaságára úgy éreztem kell „valami”, ami kimozdít ebből az állapotból. A legjobb választás volt a Szuperhősöket megnézni. Az utóbbi idők egyik legőszintébb történetét kaptam a párkapcsolatokról, döntésekről, kimondott és ki nem mondott szavakról, érzelmekről. A vége után csak ültem még a moziszékben, nem akartam elereszteni, amit láttam. És a zenék! Feltették az i-re a pontot. És most megyek és megnézem a Teljesen idegeneket is.