Hogy ez mennyire szétszed… Régen felületesen értettem, tiszta volt a cselekmény, de most úgy beleborultam, hogy nem túlzás azt mondani, felzaklatott.
Egy sor jut szembe Adytól:

„A sors kegyetlen zsarnokunk.”

Akinek ezzel az idézettel nem jött át a lényeg, az semmit sem értett meg a filmből. Mestermű. Két lélek az mindig két élet marad, sosem egy; ezt szörnyű feldolgozni. Fáj.