Ez egy nagyon kedves és szép történet. Szeretem a francia filmek természetességét, és a legjobb, hogy ez a természetesség a gyerekszereplőknél is tökéletesen működött, nem idegesítettek halálra. Az éneklésüknél szebbet pedig talán csak a Rossz nevelésben hallottam. Kicsit a Holt költők társasága is eszembe jutott róla, csak itt gazdag kamaszfiúk elitiskolája helyett problémás kisfiúk bentlakásos iskolája van. (És hát még megannyi különbség akad a két történet közt.)
A papírrepülős motívum gyönyörű volt (annál, illetve a focilabdás jelenetnél egy kis emberséget még az igazgató is mutatott) spoiler. Az egész film ehhez hasonlóan egyszerű pillanatokból épül fel, nincs fölösleges dráma, és ezt nagyon jól esik nézni.