Kifejezetten tetszett, hogy úgy kötődött a két ember egyre jobban és egyre erősebb, szeretettel egymáshoz, hogy végig éreztem valami távolságot kettejük között, mint egy hideg fuvallat, ami mégsem rebbenti szét őket.
Én akkor kezdtem el könnyezni, amikor egy részletet mutattak az igazi Maudie-ról és belenézett a kamerába. Egy egész világ tárulkozott ki egyetlen pillantásában, meleg és szeretetteljes volt, víg, gyengéd. Érdekes élete volt, hihetetlen akarata és gyengéd, finom alkalmazkodóképessége. Tetszett az a görbe is, ahogy a férfinek egyre többet jelent, ahogy játsszák a kis játékaikat és lassan megfordul a szereposztás. Az archív felvétel nagyon vidám és könnyed képet fest Everettről is. :-)
Nagyon szép, megható film.