Miután az elején kiderült, hogy miről is szól a film, egyből a Lopott idő jutott eszembe. Ettől a párhuzamtól pedig nagyon sokáig nem tudtam szabadulni.
Ennek ellenére érdekes volt, bár kiszámítható. Egy ponton arra gondoltam, hogy nem is lenne rossz egy ilyen óra. Tekintve, hogy sok múltbeli csalódást elkerülhettem volna magam is általa. Aztán mire a főhősnő ráeszmélt arra, hogy mennyire felesleges ilyen módon hajszolni a boldogságot, én is rájöttem pár dologra.
A csalódások formálnak és tesznek minket azzá a valakivé, akinek lennünk kell, amikor kopogtat az a számunkra egyetlen ember az ajtónkon.
A veszteségeket, a fájdalmat nem éri meg kikerülni, mert előbb-utóbb úgy is visszaütnek.
Bár én nem tudom ketyeg-e még az órám vagy már leállt, de remélem hogy felismerem majd nélküle is azt, akivel leélem majd az életem
A kérdőjeles befejezés és a kiszámíthatóság miatt két csillagot levontam, de ezt leszámítva szórakoztató volt!