Szerelemóra (2009) 66% 11★

Miután az elején kiderült, hogy miről is szól a film, egyből a Lopott idő jutott eszembe. Ettől a párhuzamtól pedig nagyon sokáig nem tudtam szabadulni.
Ennek ellenére érdekes volt, bár kiszámítható. Egy ponton arra gondoltam, hogy nem is lenne rossz egy ilyen óra. Tekintve, hogy sok múltbeli csalódást elkerülhettem volna magam is általa. Aztán mire a főhősnő ráeszmélt arra, hogy mennyire felesleges ilyen módon hajszolni a boldogságot, én is rájöttem pár dologra.
A csalódások formálnak és tesznek minket azzá a valakivé, akinek lennünk kell, amikor kopogtat az a számunkra egyetlen ember az ajtónkon.
A veszteségeket, a fájdalmat nem éri meg kikerülni, mert előbb-utóbb úgy is visszaütnek.
Bár én nem tudom ketyeg-e még az órám vagy már leállt, de remélem hogy felismerem majd nélküle is azt, akivel leélem majd az életem
A kérdőjeles befejezés és a kiszámíthatóság miatt két csillagot levontam, de ezt leszámítva szórakoztató volt!

Sokáig töprengtem rajta, levonjak-e még egy csillagot, amiért egy csomó mindent nem igazán sikerült kellőképpen kifejteni a filmben, és emiatt óriási hiányérzetem volt, miután vége lett. De annyira szeretnivaló karakter az összes szereplő, olyan bájos, egyedi humorú a film, nem is beszélve arról, ami eredetileg is felkeltette a figyelmemet, hogy ez azért egy tök aranyos és érdekes gondolatkísérlet… hogy ezekkel együtt így én mégis inkább a többször nézős, egyszer mindenkinek ajánlós kategóriába sorolnám.

Ha valaki szereti a Fekete tükör elgondolkoztató epizódjait, annak ez a film is tetszeni fog. Teljesen olyan, mint abból egy rész, csak hosszabb verzióban.