Nagyon érdekes, hogy a története már előre érezhető volt, mégis akkora drámaiság, akkora pátosz volt a filmben a szó pozitív értelmében. Nagyon tetszett, hogy hogyan változott Marlon Brando spoiler és Al Pacino spoiler. És nem csak a történeti változásra gondolok, hanem hogy a színészi játék mennyire jól követett mindent és hány karaktert tudtak mutatni.
A zenéjét sokszor hallottam már, de így, hogy láttam mellé a filmet, meg is értettem, kiválóan hozzájárult ahhoz, hogy minden pillanatban visszafojtsam a lélegzetem.
Én nem tudok 3 órán át filmet nézni, éppen ezért nagyon féltem tőle, de tényleg nem érződött annyinak.