Először megnéztem ezt, majd egy hónap múlva az amerikai változatot, aztán még egyszer ezt.
És rájöttem, hogy nem szabad összehasonlítani őket. Annyira más a kettő, hogy az alap szituáción kívül tényleg nem sok közös van bennük – és ezért nem is lehet azt mondani, hogy az egyik jobb lenne a másiknál.
Azért ha mégis választani kéne, a koreai nyerne nálam, de csak azért, mert olyan szépen tudott a nyugodt csendekkel mesélni.