Cukormáz és szirup – ez a két szó jutott eszembe, miután megnéztem a filmet. Nem volt rossz, de nem is nézném újra. Kivételez a szereplőkkel, egy pillanatig nem izgultam értük, tudtam, hogy úgyse lesz bajuk, túlélnek mindent, stbstb.
Kicsit lassú a cselekmény, ami akció van benne, az is béna, a szereplők néha idegesítőek, nem sokat mutatnak magukból, végig ismeretlenek maradnak, de valahogy mégis végig lekötött ez a két óra. Kis limonádé kalandfilmnek mondanám szép tájakkal, és kissé suta, de aranyos és őszinte üzenettel a szerelemről. Ez utóbbit is eltúlzott verzióban nyomják az ember arcába, de még ez is jól állt neki, hiába mérhetetlenül giccses és szájbarágós.
Nem tudom, miért, de tetszett.