Melankolikus-filozofikus történet. A főszereplő karaktere közel állt hozzám, így számomra könnyű volt vele azonosulni. „Jaj, de negatív vagy”, „legyél pozitív” – áh, de utálom én is, mikor ezt hallom! A pesszimista beállítottság előnye, hogy nem ér meglepetésként, mikor valami rossz történik, hiszen lélekben mindig erre van felkészülve az ember. És ha valami jól sikerül, annál nagyobb ajándék! Szeretem az ilyen filmeket, amikben nem lehet tudni, hogy mi jön, és sosem úgy alakul, mint amit a néző megszokott/elvár. Nem akart realista lenni, mégis egész életszerű volt az egész. Élveztem nézni, mert olyan volt, mint egy jó könyvet olvasni.