Újabb vicces filmremek Hitchcock korai korszakából. Ez már hangos, az akkori technikai lehetőségeket maximálisan kihasználó mű.
Először nem volt teljese világos, hogy mire is megy ki a játék, de ahogy haladt előre a történet, úgy bogozódtak össze, majd ki a szálak. Jó, hogy nem lehetett tudni egyből, hogy valójában ki kivel van, a legjobban pedig az egyszeri, utcai bolond színjátéka tetszett.
A nagy kikacsintások, jelentőségteljes egymásra nézések, a lassított vagy éppen felgyorsított mozdulatok, a „most arra kell gondolnod”, vagy „azt kell érezned” sugalmazások rendkívül szórakoztatóvá teszik a filmet.
A színészek játékánál már csak a makettek és az akkori technika alkalmazása viccesebb.