Az első óra az igazi, nagybetűs pszichothriller. Kedvelem ezt a műfajt, de filmen ritkán sikerül ilyen átélhetően és komolyan vehetően ábrázolni. Zseniálisan játszik a szereplők és a néző idegein, úgy nő a parafaktor, hogy spoiler a gyanúsított ártó szándéka sem nyer bizonyosságot, pusztán a tragédiától való félelem késztet döntésre és cselekvésre. Közben többször is felmerül a hivatalos út vs az önbíráskodás közti dilemma és bizony nem egyértelmű egy ilyen helyzetben, hogy melyik volna az okosabb választás. Az utolsó 20-30 percnek szánt csúcspont már nem tartogat ennyi mélázni valót, az nem is kötött le.