Ez a rövidfilm igazából egyszerre két okból érintett meg. Egyrészt, maga a története nagyon szomorú, másrészt viszont nem tudtam nem gondolni arra, hogy tudom, melyik igaz történet inspirálhatta.
Pár éve voltam a Hiroshima-Nagasaki kiállításon, és talán a legfájóbb volt az a szoba, ahol a sugárbeteg kislány cukorkapapírból hajtogatott darui voltak, amiktől azt remélte, kívánhatja a gyógyulást. Az, ahogy ez a történet visszaidézte azt a valósat is, már simán eltörte a mécsest.