…Tarr Béla igen megragadó képivilággal adaptálta Krasznahorkai művét, melyet egyfajta 'fordított teremtéstörténetként' tár a néző elé. Kiváló volt a mély, sötét hangulat, a zene, s mindezek mellett a nyomasztó atmoszféra – mely végig képes volt lehúzni a megjeleníteni kívánt szakadék felé… Az a bizonyos 'zuhanás', viszont mégsem következett be. S hogy miért? Mert végig készülünk az esésre, mégis van egy bizonyos pont, ahol meg kell kapaszkodnunk; ez a pont, tulajdonképpen egybeesik azzal, amit Krasznahorkai műveiben is hiányosságként vélek felfedezni – ugyanis ő, akárcsak Tarr Béla egy darabig egyenesen terelgetik a nézőt a mélypont felé, de a várvavárt hatás minduntalan elmarad. Ennek pedig egyetlen oka lehet – nem találták meg ők sem. S hogy mindezért miért kár? Mert aki valóban zuhanni akar, az nem akar megkapaszkodni…
Ennek ellenére csodálatos és figyelemfelkeltő alkotásként könyvelhettem el – ígyhát természetesen csak ajánlani tudom.